Menyhalazás Pilismaróton
Kissé elkésve jutottam hozzá, hogy leirjam elsö menyhalazásom történetét,de talán mégis jobb késön, mint soha. Ime itt van!

A 2000 decemberében úgy döntöttem megpróbálom én is a téli menyhalazást. Elötte szorgalmasan elolvastam a Pecalistán minden levelet, amelyik ezzel a témával foglalkozott. Némi szervezéssel december 17-ére össze is jött egy kis csapat amelyikben én voltam a kezdő. Délután 3 körül indultunk a Pilismaróti öböl felé, mert a Lista tagok szerint ez egy viszonylag jó, jól megközelíthető menyhalas pálya. A különitmény résztvevői Bodorka, Csíró és én a SüllőVadász voltam. Szentendrén kis kitérőt tettünk a horgászboltok felé kiegészitendő cuccainkat némi horgokkal, pálcaólmokkal, világitó patronokkal és természetesen csalihalakkal. miután ezeket berámoltuk autóinkba tovább indultunk a tetthely felé. Ez Pilismaróti öböl egyik része volt. A magas parton jól megközelithető a Duna part kocsival. A peca cuccokat csak kb. 20 méterre kellett lecipelni a meredek oldalon a partmenti kövezéshez. Elég alacsony volt a vizállás ezért a parti kövezésből jó 10 méter viz felett volt. Miután minden lejutott szép látványt nyujtott a vödrök, botok, botzsákok, lámpák, akkumulátor, hátizsákok kavalkádja. Némi terepfelmérés után kialakitottuk a "harcálláspontot". Egy nagy kő lapos tetején tábori fénycső lámpa világítással a csalizó, szerelő placc, mellette a remélt fogásokat majdan tároló vödrök, továbbá a csalihal tároló vödör, a hátizsákok a tartalék cuccokkal kajával, itallal. A part szélén a három horgászhely kellő távolságban a zsinórgubancok elkerülésére. Miután mindezekkel elkészültünk és összeraktuk a botokat is majdnem sötét lett. Itt az ideje a horgászatnak.

Csalizunk mindhárman, halszelettel. Bedobok a sötétben merölegesen a partra kb. 10-15 méterre. A szerkót a Duna semmi perc alatt levitte, igy a zsinór szinte merölegesen állt a bothoz viszonyitva. leteszem a botot két alkalmasan beállitott sziklára és várom az eseményeket. Semmi. Kérdezem az alattam pecázó Bodorkát milyen a menyhal kapás. Abban a pillantban két gyors ütés a spiccen, elkések a bevágással. Miután Bodorka is látta patron mozgását a botom spiccén, vidám hangon válaszol: Ilyen! Köszi, majd jobban figyelek, mondom. Ujra csalizás, mert a haldarabot, mondanom sem kell, lelopta a menyus. Közben Bodorka megfogja elsö halát. Elég kicsi, mondja, tényleg kb. 18-20 centi lehet.

Csiró pecázik legalul. Kézben tartott botja meredeken ágaskodik felfelé, de nincs kapása. Ujra bedobom a cuccot, kifeszül a zsinór, leteszem a botot és várok, de egyik kezem a bot mellett van és bekapcsolom a lámpám, megvilágitom vele a spiccet. Igy már sokkal kellmesebb látvány, Hiába megszoktam ezt az éjszakai fenekezö pecák során. Cendesen dumálgatunk Bodorkával. Egyszercsak a szemem sarkából látom: Bodorka botspicce mozdul, megüti és máris hallom: megvan! Kisvártatva az én botom spicce, amit a huzós viz meghajlitott, gyanusan kissé vissza egyenesedik. Kezem a boton, a következö pillanatban két ráhuzás, a második huzás közepén bevágok és láss csodát, érzem a halat. Hurrá,megvan életem elsö MENYHALA! Ez sem rekordlistás, kb. 25 centis lehet.

Csiró még mindig nem fogott semmit. Azt mondja elmegy egy másik helyre megnézi a süllöket. Ugy is tesz, autóba ül és elpöfög.

Bodorka és én ujra csalizunk, bedobunk. Én elakadok, beszakadok, Bodorkának lemarad egy jobbnak érzett hala. Ujra szerelek, a beszakadt 40 gr-os pálcaólom helyett egy 20 gr-ost és a 8-as süllöhorog helyett egy 6-ost.

A következő órában azért megjöttek a menyusok. Bodorka 6-ot én 4-et fogtam, hasonló méretüeket, mint az elsők. Aztán két esemény történt. Bodorkának gyönyörü kapása van, megüti, akad. Hajlik a bot rendesen. Ez nagyobb lesz mondja, a fiu. Szépen jön kifelé a hal, majd egyszerre kiegyenesedik. Lemaradt, sóhajt Bodorka, sose tudom meg mekkora volt. Én elrontok egy kapást, de a csali megmaradt a horgon. Ujra dobok, de most kissé hosszabbat olyan 20 méterest. Miközben görög lefelé a cucc hatalmas huzás, majd kifordul kezemböl a bot. Meghuzom, ugy érzem akadt, majd egy szép burvány kb.7-8 méterre a parttól és magkönnyebbül a bot. Mi lehetett? Süllöre tippeltünk, talán igaz talán nem.

Csiró visszajött. Nem volt semmi kapása. Ujra menyusozni kezdett. A továbbiakban már nem volt emlitésre méltó dolog azon kivül, hogy Bordorka 12 db, Csiró 2 db, én pedig 8 halat fogtam/fogtunk összesen. Ha jól emlékszem 30 dekásnál nem volt nagyobb egyik sem. Kb negyed tizenkettö körül össze pakoltunk és hazajöttünk.

Meg voltam elégedve magammal. Ahhoz képest, hogy elöször müveltem ezt a müfajt nem sokat rontottam. Nagyon élveztem a bulit. Elhatároztam, hogy ezen a télen, karácsony után, még egyszer elmegyek menyusozni. Sajnos ezt egy kiadós megfázás meghiusitotta. Nem baj! Jövöre Veletek Ugyanitt!!!

Másnap otthon még egy érdekes dolog történt. Halpucolás közben az egyik halban egy beszakadt horgot találtam, néhány centis zsinórral, a horog vadi uj volt és pontosan az fajta és méret amit Bodorka vett a szentendrei pecaboltban. Eszembe jutott, hogy Bodorkának volt egy elöke szakitása. Ugy tünik éhes volt a halacska, mert horoggal a torkában bekapta az én csalimat is. Nos egy apró adalék a menyhal megitéléséhez.

SüllöVadász