Horgászat  busára.

Tapasztalataim a Keleti-főcsatornán szereztem, ami reményeim szerint más vizekre is átültethető kis módosítással a helyi specialitások figyelembe vétele mellett. A hetvenes évek közepétől érdekes jelenségeket kezdtünk tapasztalni. Gyakran spricceltek szét az apró halak. Először rablókra gondoltunk, de a betett csalihal, halszelet mindég érintetlen maradt.

Úszós keszegezéskor gyakran előfordult, hogy a szépen beállt keszeg csapat egyszer csak odébb állt. Ezt megelőzően néhányszor rezegve kiemelkedett az úszó, amit többnyire üres bevágás követett.  Olykor akadt valami, ami erőszakos elindulás után  igen rövid idő alatt szabadult meg a horogról. Néhány horgon maradt pikkely árulkodott arról, hogy busák csábultak a keszegeknek szánt finomságokra. A fenekező módszerrel véletlenül busát fogók is egyre szaporodtak. Hagyományos etetőkosár és csaliként többnyire konzerv kukorica szerepelt a szerencsések horgán. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagy tömegben előforduló busákkal szemben szabályos horgászati módszerekkel, kell felvennünk a harcot. Kézenfekvőnek látszott, hogy a kishalak spriccelése után az úszó is jól láthatóan megmutatja a busák megjelenését. Ez így is történt, azonban a furcsa kapások nem eredményeztek halat. Figyelembe véve a körülményeket, a medertörésnél, a meder közepe felé forduló áramlást úgy döntöttem, hogy 80 centiméteres előkét kötök. (ne feledjük a 70-es évek második felében járunk, ekkor még a harminc centis előke volt a hosszú) A vékony húsú horgot egy szem csontival csaliztam. A bot egy ötméteres gyűrűs Silstar volt. (Még nem neveztük bolognainak) Az egy egész kéttized grammos úszó súlyát, az egy nyolcvanas vízen jól széthúztam. Ennek következtében a direktbe kötött 20-as zsinóron az egy csonti könnyen fellibbent és lehetővé vált, hogy a busák beszippantsák. Többnyire gyors elhúzós kapások jelentkeztek és legnagyobb örömömre szájban akadva, megfogtam a busákat. A busák igen sportszerűen viselkedtek. Első neki futásból áthúztak a főcsatorna túlsó partjára, de sosem aknázták ki a vízparti növényzet adta szakítási lehetőségeket. A súlyuk kilencven dekától egy kiló negyvenig szórt. Egyre nagyobbak lettek a busák és bizony előfordult, hogy a vékony zsinórról pár órás sétálgatás után a busa meglépett az agyon gyötört szerelékről. Természetesen a fenekező horgászok is neki láttak valami olyan módszer kidolgozásának, ami a busa fogást lehetővé teszi. Ismerve a busák azon szokását, hogy a kopoltyún nagy mennyiségű vizet átáramoltatva szűrik ki a számukra hasznosítható táplálékot, egyértelműnek látszott, hogy lebegő csalit kell alkalmazni. Erre a legalkalmasabb a puffasztott rizs és az étkezési puffasztott tarhonya volt. Nem túl nagy áramlás esetén megfelel a Zi-Zi is. Hab a tortán, hogy a dévéreknek és az ezüstkárászoknak is kedvelt csalija, tehát a busák megérkezéséig sem kell unatkoznunk. Az első időkben sok szakítás történt. A megakasztás

után a vékony főzsinórt, a farkával megütve azonnal szakított. Adódott ez abból is, hogy 24-es zsinórnál nem volt célszerűbb vastagabbat használni, mert a kapások egyszerűen megszűntek. Így alakult ki, hogy  a 24-es főzsinórhoz kötve az etetőkosár egy 50 centiméteres 35-ös zsinórra került. A főzsinór közepe táján, és a vastag zsinór végére egy-egy 8-as számú horog került. A legmegfelelőbb az enyhén kihajtott, íves aranyszínű horog lett.

A szögletes horogra tűzéskor a pufi gyakorta eltörött. Nagyon lényeges, hogy az előkét a lehető legrövidebbre kell kötni. Az ideális a 6-7 cm hosszúság. A felső horog lehetőleg a kosártól 20-25 centiméterre legyen. A bot 2,7 méteres Shakespeare Alpha 30-60 g-os, de nyílván megfelel bármilyen más B akciós bot. Az etetőkosárba olyan anyag kell, ami szép lassan kisodródva izével odacsalja a busákat. Jótékony hatású egy kevés tejpor, valamint kevés apróra darált robbantott kukorica, puffasztott rizs, esetleg a csali tarhonyából a törmelék.

A meder esésen kell horgászni. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha 45 fokos szögben a folyással szemben dobunk, ebből következik hogy akadós aljzaton a módszer nem használható. A busák megjelenésekor megszűnnek a kapások és a kapásjelző apró le-fel mozgást, végez. Ami annak a következménye, hogy a busa az etetőkosár közelében szivattyúzza a vizet, illetve a táplálékot. Bármelyik pillanatban felvágódhat a csipesz, (én egy 3-4 g súlyú csipeszt használok) amire határozott bevágással kell reagálnunk. A busák fenekező módszernél is sportszerűek, nyílt vízen harcolnak. A technika fejlődésének köszönhetően manapság 17-es fonottat használok előkének és ennek köszönhetően több busa fogható meg, mint a 22-es monofil előkék korában. A 30-35 grammos kosár, a keszegek és kárászok többségénél megakasztja a halakat. Környékünkön a busák tömeges megjelenése augusztus hónapban szokott bekövetkezni. A legnagyobb forróságban is táplálkoznak, olyan időszakban amikor más hal nem eszik. Meglepetésként egy-egy nagy dévér beugorhat.

Tanácsok amiket érdemes megfogadni a horgászat során:

Fárasztás: határozott, de nem túl erőszakos. A horog könnyen kihajolhat, vagy eltörhet. A nagyobb horog nem megoldás. Nem lebeg megfelelően a csali, drasztikusan visszaesik a kapás. aZ előbbiek miatt nem tettem kísérletet a fonottal történő horgászatra.

Feeder bot: nem próbáltam, de így is előfordul, hogy a kicsit elbambuló horgász mellett megindul a bot. A 22-es monofil korában jártam úgy, hogy az orsó megakadt az ágasban. A busa a vízfelszínen rablás szerű kavarással szakította az előkét.

Nagy beejtés a jelzőn: sokszor üres a bevágás. Érdekes módon ezüstkárászok produkálnak sok ilyen kapást.

Milyen busákat foghatunk. Alapvetően két faj létezik a fehér és pettyes. Ezek formailag jól megkülönböztethetőek, bármely könyvből jól azonosíthatók. Fogásaim során azt tapasztaltam, többnyire hibridről lehet szó. Teljesen fehér busát is fogtam, ami úgy nézett ki mintha pettyes lenne, hiszen a szeme a szájvonal alatt volt. Egyik ismerősöm olyan busát fogott, aminek a feje nagyobb súlyú volt, mint a teste súlya. No, de kit érdekelt, a lényeg a halfogáson volt.

Remélem ezeket a tapasztalatokat felhasználva másoknak is módjában lesz majd a busák megfogására.