17 kiló ponty meg egy 32 centis másfél óra alatt

Ez a történet is régen esett meg, amikor még sok hal volt a balatoni nádasokban. Ha jól emlékszem 1980-ban történt.

Akkoriban egy saját építésü faladikban jártam a nádi világot. Jó nehéz, de igen stabil jószág volt. Ketten, a szomszédom unokaöcssével (kb. 180 kiló) kiültünk a peremére, alig billent meg egy kicsit. A fiu is pecás volt, de akkoriban még elég kezdő. Augusztus elején együtt kezdtük a nyaralásunkat. természetes, hogy együtt jártunk a csónakban is.

Meleg, de nem kánikulai vasárnap délután indultunk horgászni. Én pontyozni a nád felé, barátom fenekezővel keszegezni a nyilt víz felé. A nádi helyem akkor egy természetes nyiladék volt, amelyik a nád szélétől kezdődött kb. 3 méter széles és 6-8 méter hosszu volt. A nyiladék bal oldalán volt egy torzsás rész nagyjából 1 méter szélességben, majdnem teljes hosszban. Ide etettem néhány napig és itt akartam horgászni. A szerelésem egy bambusz bot volt, aminek a felső 1 méteres részét egy NDK Germina textilcső spicc alkotta. Saját barkácsolással készült, így a teljes hossza 3,80 lett. Orsóm egy Ryobi 50-es, csúszócsapágyas, a zsinór pedig 50-es Arany Teknőc volt. A mai fiatalok ezeket a cikkeket valószinüleg már nem ismerik. Akkoriban sem volt a legmenőbb szerelés.

A barátom biztos volt horgászatunk sikerében, ezért magával hozott egy üveg laza fröccsöt. Kiérkezve a tetthelyre lekaróztunk, elhelyezkedtünk a ladikban és bedobtuk készségeinket. Elöször Nándinak volt kapása a fenekezön, fogott egy jó nagy lapát dévért. Kiemelte, tartószákba tette némi földrengés árán, mert igencsak súlyos egyéniség volt. Ha jól emlékszem vagy 10 kilóval verte a 100-at. Mondtam is neki kevesebb mozgással dolgozzon, mert elzavarja környék összes pontyát.

A pontyok viszont nem féltek. Néhány perccel az esemény után kapást jelzett az úszó. Mgütöttem a halat. Nem volt nagy, meg kellett mérni. 32 centi volt, szép magashátu tükör pontyocska. Nem igazán sikerült csendben kivennem, némi locsogást rendezett. Most én mondtam, hogy nem érdemes ujra bedobni az úszós szerkót, mert a közelből elmenekült minden ponty. Nándi elövette az üveget és meghúztuk az első hal örömére. Jó félórát beszélgettünk miközben Nándi szorgalmasan fogdosta a kisebb-nagyobb keszegnépséget, mostmár szinte zajtalanul nagy megelégedésemre.

Ismét megpóbálom a nádat, határoztam. Csaliztam, bedobtam az elöbbi helyre. 10-15 perc mulva a torzsás hátsó felén megmozdult néhány, a vízből kiálló félig elfeketedett nádszál. Közűlük az egyik ujjnyi vastag volt és majdnem eltünt a víz alatt. Ennek fele se tréfa gondoltam, mert kis ponty ilyet nem tud csinálni. Vajjon merre tart? Reméltem a horog felé, mert a hosszu torzsásban néhány szem kukorica a hátsó részben is volt, utjelzőnek a csali kupacnál lévő horog felé. Az etetés áztatott búza-kukorica keverék volt, a horgon lévő csali most mogyorónyi főtt krumpli. A mozgás megszünt. Elment, véltem én, amikor egy kis tisztáson régi-forintos méretü buborékok jelentek meg. Talán mégsem. Izgalmas percek következtek, ugyanis a buborékok mindössze fél méterre voltak az úszótól. Kis idő mulva elmerült az úszó, néhány másodperc mulva előjött 20-25 centire az eredeti helyétől. Már a csali közelében van, gondoltam. Kézbevettem a botot, feszülten vártam a kapást. Valamiért biztos voltam, hogy a hal felveszi a csalimat. Úgy is lett. Szép, komótos feltolós kapás, majd megáll az úszó, ekkor bevágok és elszabadul a pokol. Iszonyu erő húzza a zsinórt hátra a sűrü nád felé. Meg kell állítanom, villan fel bennem, mert hátul olyan össze vissza törött nád dzsungel van, hogy ebből ki nem szedem a halat. A zsinórban bíztam, reméltem a bot is birni fogja. A ladikban felállva magasra emelt spiccel tartottam a halat néha-néha megszólaló fékkel. A bambusz- textilcső kombináció erősen hajlott, de birta a terhelést, 2-3 méter után megállt a hal és a nyilt víz felé fordult. A ladik elött ismét sikerül megállítani és Nándi, aki közben felém fordult, alátólta a nagy meritöszákot. Szép barnahátu, aranyhasu nádi tőponty volt. Az otthoni mérésnél 5.70-nek bizonyult. Erre a haditettre is ittunk egy két kortyot.

Én ismét várni akartam az ujbóli bedobással, de Nándi barátom azt mondta dobjam be gyorsan hátha van még itt ponty. Ujracsaliztam, badobtam. A következő események Őt igazolták. Alig telt el negyedóra, gyenge nádmozgást láttam a nyiladék végén. Néhány perc mulva minden előzetes bejelentkezés nélkül felszaladt az úszó. Az események kisértetiesen megismétlődtek, de most magashátu tükrös lett a zsákmány. A mérésnél 5.30 kilót mutatott a mérleg.

Nándi barátom ekkor azt kérte, hadd próbálja most Ö megfogni a következő halat. Kis gondolkodás után beleegyeztem, annál is inkább hiszen nekem megvolt a három pontyom. Nándi akkor még kezdő pecás volt és nádban, úszós készséggel sosem horgászott. Legfeljebb nem lesz meg, gondoltam, ha egyáltalán lesz még kapás.

A nyiladék jobb oldalán volt egy kis beöblösödés, ahol keszegezni szoktam. Tudtam, hogy itt simább a fenék mint a torzsásban. Beszórtunk két marék főzőtt kukoricát, krumplival csaliztunk és ide dobta be Nándi a készséget. Ezután megittuk az áldomást a második nagy halra is és vártuk mi fog történni. Nem sokat kellett várni. Megmozdult egy nádszál. Komótosan elhajlott, szinte eltünt a vége. Nándi, mondom, figyelj jön a halad. Jött is. Úszó fel, Nándi bevág, a bot karikára hajlik. "Gábor mit csináljak! Eltörik a bot" kiabál a barátom. Ne ordits, tartsd a halat, mondom neki, elég súlyos vagy hozzá, gondolom. Nándi rémülten mered az erősen meghajlott botra, de tartja a halat, elég magasan van a spicc. Néha reccsen a fék. A ponty a nyiladék szabad vizén igyekszik a vége felé. Barátom most már felocsudva kezdeti rémületéből vitézül fogja a halat. Sikerült megállitania még a veszélyes nádszövevény elött. Elfordult a torzsás felé. Húzd balra a bottal, mondom neki. Kissé lejjebb eresztett spiccel sikerült neki. A ponty ismét a nyiladék nyilt vizén volt, de befutott a kis öbölbe ahol megakaszotta. Forditsd balra, mondom most. Nándi balra húzza a botot és a hal megmutatja magát. Ez nagyobb az előzőeknél mondom magamban. Hangosan nem mertem kimondani. Nándi most már egészen jól boldogult a fáradó hallal. Még két ilyen kitérő után megmerítettem. Akkor eszmélt rá barátom, hogy az Ö hala a legnagyobb. Tőponty volt szép hosszú termetü harcos jószág. A mérleg otthon 6.15-öt mutatott.

Összepakoltunk, hazaindultunk. Hazafelé menet elmentünk egyik idős horgász házaspár barátunk horgászhelye elött. Mindketten megszállott pecások voltak, közepes eredményekkel. Margit néni mindig kivallatta a horgásztársakat, mit fogtak, hol fogták, mivel fogták, szóval nagyon kíváncsi volt. Most is rákérdezett: "Mit fogtak Gábor?" Én kissé kajánul emeltem fel a négy pontytól dagadó haltartó szákot. Margit nénibe belefagyott a szó zsákmányunk láttán. Megsajnáltam. Margit néni, holnap hazamegyek két napra, menjenek át a nyiladékba, próbáljanak ott szerencsét, mondtam. Visszatérésem után Margit néni örömmel ujságolta, hogy két négyes pontyot fogtak a helyemen. Természetesen rendben, etetve várt a hely amikor visszaértem. A két öreg már az örök horgászvizeken várja kapásokat. Remélem ott is fognak.

Akkoriban igy is lehetett horgászni és ilyen fogások is voltak a Balatonon.

Gábor, az öreg