Kell-e félnünk az afrikai harcsától?

Magyarországra az afrikai harcsát hivatalosan előszőr Prof. Woynarovich
Elek hozta be 1984-ben Hollandiából. A második behozatalra 1987-ben
került sor. 1989-ben tenyésztésével még csupán három gazdaság
foglalkozott kísérleti jelleggel. Elterjedését a szarvasi és a
szászhalombattai kutató, termelo intézetek segítették. Napjainkban 10-15
kisebb-nagyobb gazdaságban tenyésztik. Termelése 1998-ban már elérte a
500 tonna testtömeget. Azóta két telep szakosodott az
ivadékeloállításra, de több farm is foglalkozik a hizlalás céljából
történo szaporítással.
Mivel melegvízi állat, termelésével nálunk csak geotermikus vizekben,
vagy eromuvi hulladékhore települo gazdaságokban lehet eredményesen
foglalkozni. Jelenleg a termelt hal 80%-a exportra kerül. Magyarországon
többek között Szarvason, Tukán, Tiszafüreden és a dunántúli hoforrások
között tenyésztik.
A hústermelés mellett, elkezdodött természetesvizi környezetbe való
kihelyezése is, melynek legszembetunobb bizonyítéka, hogy már felkerült
az 1998-as rekordlistára (a Moby Dick horgásztavon Mateóczky Krisztina
zsákmányolta az afrikai harcsa, mely mérlegeléskor 10,50kg-ot nyomott).
A kihelyezések eddig olyan melegvízi forrásokba történtek, ahol a halak
megtalálják a kedvezo életfeltételeket (20°C feletti vízhomérséklet,
kielégíto tápanyagellátottság). Sokan tartanak elterjedésétol, és úgy
gondolják hasonló "inváziót" várhatunk, mint a törpeharcsa esetében, de
esetleg még fokozottabb mértékben. A hal különleges adottságai
indokolhatják a félelmeket.
Az egyik különlegessége a légzésében van, ugyanis az egyik pár
kopoltyúív járulékos légzoszervvé alakult át. A járulékos légzoszerv egy
pár "körte" alakú légkamrából áll, amely két szerteágazó struktúrát
tartalmaz. Ezek a faágszeruen elágazó struktúrák a 2. és 4. elágazás
ívén találhatók, porcokkal alátámasztva, és gazdagon áterezve a
vérrendszer szöveteivel, amelyek segítségével a halak a légköri
levegobol is képesek az oxigént felvenni.
Az intenzív tartást tekintve, e halfaj kitunoen bírja a suru népesítést,
amely egyes rendszerekben akár 200kg/m3 is lehet.
Tápláléka igen széles skálát ölel fel. Elfogyasztja a vízfelszínen
található rovarokat, növényi maradványokat, bentonikus (iszaplakó)
élolényeket, továbbá az élo és elpusztult halakat egyaránt.
Lárvakorban (a kiegészíto légzoszerv kialakulása elott), a vízminoség
iránti igénye megegyezik más harcsafélékkel, késobb azonban
turoképessége jelentosen felülmúlja ezekét. Elviseli a víz tartósan
alacsony oxigénszintjét, a 0,5 mg/l feletti szabad ammóniát és az 1-2
mg/l kénhidrogén szintet is.
Az ivarérettséget 5-6 hónapos korában éri el. A nostények testtömegének
10-15%-át az ivarszervek teszik ki, mely egy íváskor, akár 50.000-70.000
ikrát is eredményezhet testtömegkilogrammonként. 20°C feletti
homérsékleten ívásra, akár havonta is képes. Az ivadékok növekedése
rendkívül gyors, 6-10 hónap alatt eléri a 600-800 g-os piaci méretet.
A vándorlásra igen hajlamos, amelyet kedvezoen segít járulékos
légzoszerve. E légzoszerv teszi lehetové a harcsa számára, hogy a vizen
kívül néhány órát, illetve iszapos mocsarakban néhány hetet is eltudjon
viselni. Valamint ez teszi képessé oket arra, hogy más vízterületekre is
áttudjanak vándorolni, így segítségével "átutazhatja" a vizek közötti
szárazföldet. A vándorlókészsége mellett jelentos fejlettséggel bír a
szociális kapcsolatrendszere is. Ezt igazolja angol elnevezésük egyes
"walkingfish", amely arra utal, hogy oshazájában száraz idoszakban, a
halak a daru madarak vándorlásához hasonló "V" alakban, akár többszáz
métert is képesek "sétálni" a kiszáradt pocsolyából, keresve a vizet.

Miért nem kell tartanunk az "inváziótól"?

A válasz elsosorban a homérsékleti viszonyokban keresendoek. Hosszú
távon a 15°C alatti homérsékletet nem viseli el. Persze akadnak olyan
egyedek, amelyek hosszabb ideig (1 hét) képesek e homérséklettartományt
elviselni, de kísérletek azt bizonyítják, hogy 10°C alatti homérsékleten
rövid ido belül minden egyed elpusztul. Pozitív tendencia volt
megfigyelheto hazánkban a hidegturo képesség javulásában, mely az utóbbi
10 év alatt már néhány °C-ot jelentett. A folyamat meggyorsulása nem,
sot lassú leállása várható, ahogy más trópusi vidékrol behozott hal sem
honosodott meg hazánkban. Ahogy a "vicces" emberek által, a
díszhalboltokból a természetes vizekbe kijuttatott piránjaféléknél
tapasztalható, ezek az elso év végére elpusztultak.

A Gödölloi Agrártudományi Egyetem, Haltenyésztési Laboratóriumában
próbálunk olyan halakat kialakítani, amelynek termeloállományai biztosan
sterilek. Ezek esetlegesen rendelkezhetnek egészséges ivarszervekkel, de
biztosan nem rendelkeznek életképes petesejtekkel és spermiumokkal. A
tetraploid (megnövelt génkészletu) és diploid egyedek (normál
génkészlet) keresztezésével triploid egyedek állíthatók elo, amelyek
zavart ivarsejtosztódása miatt biztosan sterilek. Folynak további
kísérletek is, amelyek a lesoharcsa (Silurus glanis) és az afrikai
harcsa keresztezésére irányulnak. A keresztezésbol származó egyedek
szintén triploidok és hibrid mivoltuk következtében, biztosan sterilek.
A keresztezésbol a következok várhatók:
- Télálló, steril, szaporodásra nem képes egyedek,
- A lesoharcsa nagy végtömegének és az afrikai harcsa rendkívül intenzív
növekedésének ötvözodése.

Ezen es hasonló egyedek természetbe kerülése - szabályozott állományok
esetén - kedvezo hatással lehet az ökoszisztémára. A legtöbb hazai
vizekben ugyanis hiányoznak azok a kistestu ragadozók (0,2-1 kg-ig),
amelyek a káros halivadéktömegek (ezüstkárász), illetve a kis termetu
halak (kínai razbóra) mellett, a nagyobb testu vizi élolényeket is
fogyasztanák. Másrészt viszont, a horgászok számára nyújthatnának - a
pontyfogások mellett - más horgászmódszereket igénylo élvezetet.

Hegyi Árpád és Dr. Váradi László
Gödölloi Agrártudományi Egyetem, Haltenyésztési Laboratórium