Hogy faragtam wobblert magamnak

Már nem tudom, mi váltotta ki nálam a dolgot, az őszi árvíz után a Tisza-parton bóklászva összeszedtem egy pár uszadék ágat, mondván hogy majd wobblert faragok belőle. Pár MAHOR cikk, és a listatagok tapasztalatai alapján hozzá is kezdtem (a "forrásmunkák" a 98-as archívumban november-december tájékán lelhetők fel), és végül többé-kevésbé ezzel telt el a téli időszak. Most megpróbálom a mások és magam tapasztalatait összefoglalni és közreadni, a hozzám hasonló hajlamú horgásztársaim épülésére. Íme, olvassátok:

Az anyagot illetően nekem a fűzfa vált be a legjobban. A száraz uszadék fűzfa ágak külső, szivacsos részét lefaragva belül enyhén vöröses színű, meglepően "jóindulatú" faanyagot találunk. Elég puha (de a balsánál keményebb), könnyen faragható, a sűrűsége kb. 0.4 , tehát viszonylag könnyű anyag. Első lépésként a vastagabb ágakból kb. 14-15 mm vastag deszka-léc-szerűséget fűrészeltem/gyalultam. Készítetem egy sablont a "lekoppintandó" wobblerről, és ezt körülrajzolva jelöltem ki a kivágandó formát, amit utána lombfűrésszel vágtam ki (ezt a figurát a lapított testű SSR-szerűeknél csináltam, a hengeres, vagy közeli formákat inkább a megfelelő vastagságú ágakból érdemes kialakítani). A "hasukat" fűrésszel hosszában félig bevágtam, a leendő drót elhelyezése céljából. Most jön a faragás, én késsel csináltam, mint a jó öreg Lauri Rapala (méghozzá finn késsel, hogy egészen stílszerű legyen a dolog :-)). Csiszoláshoz nekem a következő módszer vált be: kell egy kb. 1,5 mm vastag, centi széles vaslemez csík, ami jó szorosan passzol a wobbler hasán lévő vájatba és persze ki is lóg belőle, hogy satuba lehessen fogni. Az ekképpen rögzített halacskát 1-2 cm széles csiszolópapír csíkokkal szépen körbe lehet járni, olyan szisztémával, mint ahogy a hátát törli az ember a törülközővel. Egyre finomabb papírokkal a végén nagyon szép felületet kapunk.

A nyelv helyének befűrészeléséhez is jó szolgálatot tesz a fenti vaslemezes befogás + a jó szemmérték, hogy a vágás síkja lehetőleg merőleges legyen a hossztengelyre. Ami a nyelv anyagát illeti, én 0,8-as alumínium lemezt használtam a wobblerek többségénél, az első próbálkozásokhoz mindenképpen ezt ajánlom, mert az úsztatási próbák alkalmával könnyű a kisebb utólagos igazításokat megtenni rajta. "Haladóknak" javaslom a fél literes visszaváltható üdítős flakonok anyagát, elég kemény és vastag, de rugalmas is (nem törik), és ráadásul az íves alakja is éppen kapóra jön. Menet közben jöttem rá, hogy milyen nehéz az SSR / CDJ típusoknál a Z alakú nyelvet megcsinálni, és főleg utólag szabályozni, úgyhogy esetleges követőimnek elsőként mindenképpen az egyenes nyelvű, "sneci szerű" típusokat ajánlom.

A füleket egy darab, összefüggő 0,8 mm vastag rozsdamentes drótból készítettem, nincs összetekerve, csak kb. 15 mm visszahajlítva a végein, és egy kicsit "meghullámosítottam", hogy az úsztatási, súlyozási próbák alatt is stabilan álljon a horonyban.

A súlyozást én roppant "tudományos" módon közelítettem, fajsúlymérés, meg ilyenek mentek :-), de a fürdőkádas próba tökéletesen megfelel (azt azért zárójelben megjegyzem, hogy az úszó gyári Rapalák sűrűsége 0,8-nak, a merülőké 1,2-nek bizonyult). A súlyozás elhelyezésénél arra kell törekedni, hogy az minél inkább a wobbler súlypontjába, tehát a hasi horogfül környékére kerüljön. Eleinte próbálkoztam azzal, hogy ólomlemez csíkot tettem teljes hosszában a horonyba, de ez reménytelenül "lebutítja" a wobbler mozgását. Végső megoldásként aztán ott kötöttem ki, hogy a kicsiknél ólom téglácskák vannak a horonyban a megfelelő helyen, a nagyobbaknál furat a hasba, és 4 mm vastag huzalólom a "tőkesúly".

Ilyenkor kell az első úsztatási próbát is megejteni. Ha nem verdes a jószág, akkor a nyelvet és/vagy az orrkarikát lefelé kell hajlítani, ha oldalaz, akkor az orrkarikát afelé az oldal felé hajlítsuk, amelyiken úszik, esetleg a nyelvet kell kicsit igazítani, elcsavarni (ezért jó az alu.lemez). A nyelv méretével is sokat lehet variálni.

Utána várjuk meg, amíg teljesen megszárad, és valami lassan kötő kétkomponensű ragasztóval ragasszuk össze. A hasába én vékony fenyőlécet ragasztottam, így kevesebb ragasztó fogy, és a végén könnyebb simára munkálni is. Ilyenkor érdemes újra "megúsztatni" őket, és beállítani a mozgást, ha kell (utána természetesen hagyjuk alaposan kiszáradni).

Valaki a listán Svédországból javasolta a festés előtti lenolajos/terpentines kezelést, megfogadtam a tanácsát. Kis csavaros befőttesüvegbe belepakoltam a félkész halacskákat (a la ruszli :-)), és olajos hígítóval színültig töltöttem, kupak rá, 2 napig áll, néha fejtetőre állítva. Mit mondjak, volt otthon röhögés az "olajos halon" :-). Azután a radiátoron aszalódtak, amíg teljesen meg nem száradtak (1-2 hét).

Festés. Alapozásként híg, fehér, matt nitrófestéket használtam, bemártva, lecsurgatva, rétegek közt átcsiszolva (3-4 sor) Utána jöttek akril spray-el a színek. A wobblerek hátát jobbára feketével fújtam le, ez az oldalán a hasa felé halványodó, elég valószerű átmeneti árnyalatot eredményez. A szemek sárga Neolux autózománcból vannak, megfelelő méretű szög fejével "rányomdázva", a szemek közepe fekete akril (mint a háta).

Illatszer és fodrászkellék boltokban lehet kapni olyan csillogó porokat, amit a lányok kennek előszeretettel magukra (kis gyógyszeres üvegben kb. 300 Ft), van arany, ezüst, kék, zöld, stb. színekben, ezeket használtam a további "sminkeléshez". Az első sor híg lakkot csak oda kenjük (vékonyan), ahová a sminkport szánjuk, majd érzéssel szórjuk rá, utána egy-két könnyed ecsetvonással simítsuk el a "borzasságát". Száradás után már mártani is lehet a lakkba, el kell találni a hígítást, hogy se túl vékony, se túl vastag ne legyen. A magam részéről a bemártás után ecsettel terelgettem le a felesleget. Lakkbenzines hígítású Lignolakk nevű parkettlakkot használtam, nagyon jó anyag, szépen terül, nem marad csíkos az ecsetvonásoktól. Első látásra furán néz ki, jó sötét whisky színe van, picit sötétíti az eredeti színeket. Három sor lakkot tettem a halaimra, az átlátszó nyelvűeknél a nyelvet csak az utolsó sor előtt ragasztottam be, hogy ne kenjem össze feleslegesen.

Biztosan másképpen is lehet festeni, csak általánosságban egy jó tanács: a rétegek sorrendjét úgy kell megválasztani, hogy a következő festék ne oldja az alatta levőt, nem véletlenül van a nitro > akril > lakkbenzin sorrend.

Hát ennyi lenne.

Ha valaki a leírtak alapján elszánná magát, és esetleg valami kérdése támad, annak szívesen segítek, ha tudok.

Benyus

janos.benyhe@nta.cso.kozig.b-m.hu

avagy

jbenyhe@freemail.c3.hu