Dinnyési Gábor halai


Itt a préri ponty története:

Ez év november 8.-án reggel a Préri tavakra indultam horgászni.
Szerettem volna felavatni két új Balzer 3.60-as 2 3/4 Lb-s fenekező botomat, de ez elmaradt, mert a nagy tavakon már nem lehetett horgászni. Szerencsére magammal vittem egy úszós készséget is. Ezzel kezdtem horgászni a téli kis tavon. Több jó pontyot fogtam, 2.5-5 kg között. Háromnegyed tizenegykor minimális emelésre bevágva úgy éreztem tuskóba akadtam, de a "Tuskó" megmozdult és tengeralattjáróvá vált. Kb. 10 percig nem tudtuk mi van a horgon, ekkor láttatta meg hatalmas farkát egy nagy ponty. További 10-12 percig tartott amíg sikerült szákba tereli, no nem az egész halat, csak a fejét és a törzse felét, de ekkor már olyan fáradt volt, hogy nem ellenkezett amikor természetes közegéből a levegőre került. A mérlegelésnél a gyöyörű tükörponty tömege 17150 gramm-nak bizonyult, utána természetesen vissza tettem éltető elemébe mások, esetleg ismét saját magam örömére. A felszerelés: 3.5 m-es Zebco Trophy Multi Feeder bot, Silstar Dr30-as orsó 0.12-es Fireline zsinór, 6-os Owner horog, 3.5 gr-os kétpontos rögzitésü úszóval. A csali giliszta volt, a víz hőmérséklete kb. 8-10 C fok.
A viszonylag könnyű szereléssel a fárasztás nagy élmény volt. Egyébként ez a ponty az egyéni rekordom. Meg kell jegyeznem, hogy ezen délelöttön még két 15 kg. feletti ponty is horogra került itt, hasonló könnyű
felszereléssel.

 

 

Régi halaim, emlékeim

 

1994-ben fogtem először 10 kg feletti pontyot. ekkor határoztam el, hogy a saját rekord halaimat trófeaként megőrzöm. Nos 94-től 97-ig itt van három Hal. Nem országos rekord, de nekem szép emlék. A történetüket megosztom Veletek.

 

Az elsö Tizes Ponty.

94 július végén történt Balatonakaliban. Egy hete már lenn voltunk a tamyán, szorgalmasan etettem nádi helyemet, horgásztam hajnalban és este. Két, vagy három kisebb ponty volt a zsákmány egész héten, de szinte mindennap láttam egy nagyobb ponty mozgolódását a nádban.

Utolsó este. Holnap haza kell menni, mert vendégeket várunk. Sötétedésig. Úgy kilenc körül megmozdul egy jelzőnád, hamarosan ideges mozgás az úszón, majd gyors emelés. Bevágok, kilós dévér. Igyekszem minimális zajjal megszákolni. Nem ezt vártam. Újra csalizok mogyorónyi fött krumplival. Tiz óra és semmi. Összecsukom a merítőszák nyelét, bezárom a horgásztáskát, szóval készülök haza.

Ekkor a nádöböl szélén megmozdul a nád. Majd egy beljebb lévő, hüvelykujnyi vastagságu jelzőnád úgy megdől, hogy a vízből kiálló része csaknem eltűnik.

Feszült várakozás. Most mi lesz?! Megmozdul az úszó, 1-2 centis emelés, majd vissza. Kezem a bot végén, várok tovább. Nem merem a merítő nyelét kinyitni, mert félek a zajkeltéstől. Az úszó elmegy oldalra jó 20 cenit, igy kb fél méterre kerül a vastag jelzőnádtól. Néhány másodperc mulva azt látom, hogy mozog a nádszál és emelkedik az úszó. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy nagy ponty a tettes. A feje és a farka egyszerre dolgozott, farka nádat mozgatta, szája a csalit szippantotta.

Miutána a hosszú antenna emelkedése megállt, bevágtam. A bevágás ült. 20 kg-os Corastrong volt a zsinór, 1/0-s Owner a horog, 5.10 m hosszú 120 gr-os dobósulyu a bot. Minden jól müködött, 4-5 percen belül merítőben volt a Hal. Az otthoni méréskor 13.06 kg-nak bizonyult.

Másnap megjöttek a vendégeink, mi pedig hazajöttünk. A Halat másnap baráti társaságban megettük. A feje pedig azóta is a horgászfalon lóg.

 

Az első Harcsám.

P1997 szeptember elején történt Balatonakali térségében kb.100 méterre a nádas szélétől. Megkezdtük a süllő szezont, de nem igen volt fogás. Viszont jól jöttek az angolnák. Barátaim és én nem nagyon szeretjük ezeket a kígyókat, de német horgász társaink bolondulnak értük. Nosza segítsünk nekik és legalább szórakozunk egy kicsit.

Ezért nem is mentünk beljebb. Ismervén a vizet, tudtuk, hogy ezen a részen jöhet az angolna. Kissé szeles este volt, enyhén fodrozódó vízzel. Süllőző szerelésem kissé megerősitettem az angolnák miatt. A 25-ös zsinórt 30-asra cseréltem, a tirolifa helyére pedig 30 gr-os ólom került. Hosszúszáru 1/0-ás horogra döglött küsz csalit tettem. Nyeletőfékes, kapásjelzős Cormorán orsókat használtam. A másik bot és szerelése ugyanez volt, de a csali vastag gilisztákból egy csokor. Szürkület után jó kapás a kishalra. Megvan, érzem a mozgásból ez angolna.

Igy is volt. Jó 70 centis, totál gubancot csinált, nem segitett semmi csak a kés.

Volt nálam másik szerelt előke, gondoltam majd ezt teszem fel a pocsékká tett helyett. Elkezdem a szerelést, amikor a másik boton kapás. Megszólal a kapásjelző és a zsinór folyamatosan fut le az orsóról. Szerelés abbahagyva, bot a kézbe, várok nehány másodpercet, visszaváltom a nyeletőféket és megakasztom a halat. Úgy véltem nem kell nagyot ütni, hiszen a csali úgyis a hal torkában, vagy még mélyebben van. Érzem, hogy megakadt, de nagyon nehéz, próbálom a bottal közelebb hozni, hallom, hogy a gyenge szélben zenél a zsinór. Mit fogtam? Angolna nincs ilyen erős, ha süllő akkor igen nagy, talán harcsa? Mindegy, kissé engedni kell. Fék nyitás, egyenletesen húz a hal a nád felé. Ha bemegy, akkor annyi. Nézem az orsót kb. fele zsinórt ellopta - 100 m volt rajta, alatta az alátét semmit sem ért-. Fék szorítás, lassul a hal, majd megfordul, felém jön. Te jó Isten, ha belemegy a horgony kötelekbe, vége.

Dobogni kezdek a csónakdeszkán, hátha elfordul. Fordul, párhuzamosan a parttal, ez így jó. Közben én is felocsudok a meglepetésből, a zsinórom 9 kilós, azért ezzel kissé keményebben is bánhatok a halammal. Visszafordítom, amikor közel van ismét zörgök, megint fordul. A következő kanyarban már nem kellett megismételni a produkciót, feljött és megadta magát. Valóban harcsa volt. Vágóhorog hiányában kézzel húztam be a csónakba. Ez a háboru kb 10 percig tartott. A Harcsa súlya 11 kg. volt. Tudom, ezt a nagyok kölyöknek becézik, de nekem ez volt az első. A feje szintén a horgászfalra került. A többi részét karácsonykor a nagy család megette.

 

A Süllő, ami nem a legnagyobb, de ez lett trófea

Szintén 1997 szeptemberében a harcsakaland után, a hó vége felé megjött a süllők étvágya. Egy délutánt rászántam egy, a helybeliek által emlegetett kisebb, akadó felkutatására radarral. Úgy három órai bóklászás után meg is találtam. Nagyjából olyan 15x20 méternyi terület öt-hat nagyobb kővel, közöttük viszonylag kemény fenék, a parttól kb. 300 méterre. Megjelöltem egy pingpong labdányi bójával, ami közvetlenül a felszín alatt volt, valamint bemértem a látható magas tereptárgyakhoz viszonyítva. A nálam lévő döglött küszöket beszórtam a kövek közé, és haza csónakáztam.

A következő két nap viharos volt. Peca nuku.

Azután kellemes enyhe déli szeles este, kissé hullámos vízzel. Igazi süllős idő.

Irány az akadó, virgonc élő küszökkel a csalis vödörben. Beállok az akadó elé, csalizok, bedobok és várok. És valamit elfelejtek, ami később végzetes lett.

A csónak motort felemelni és elfektetni (elektromos).

Szürkületkor szép süllő kapás. Emel, forgat... és megáll. Mi van? Várok. A karika egyszer csak elkezd lassan esni. Felém jön, húzza az egész ceigot. Lassan szedem a zsinórt és amikor már csak 7-8 méterre lehet a csónaktól megakasztom. A hal keményen védekezik átrohan a farkötél alatt kb. félviz mélységben -1.5 m- és a másik oldalon még feljebb jön. Nem szaporítom a szót, belehúzta a zsinórt a motor rögzitő részébe és szakított. Sose fogom megtudni mekkora volt. Két kiló felettire becsültem.

Ezt a botot már nem is szereltem ujra.

Elrendeztem a motort és vártam a folytatást. Reméltem, hogy lesz. Besötétedett, feljött a hold. Fél tíz elött kapás. Emel, forgat, emel és elindul ahogy a süllőirodalom írja. Megakasztom, jól húz, a fenéken védekezik a csónak oldalánál. Érzem, nincs veszély. Egyszer akar átúszni a csónak alatt, ismét beválik a lábdobogás. Még egy kirohanás, de elfogy az erő, feljön. Gyönyörű látvány a holdfényben a csillogó fehércsíkos jó félméteres haltest, a fejlámpám fényéban foszforeszkáló hatalmas szemeivel. Megszákolom és még ott a csónakban megmérem. A rugósmérleg 4 kilót mutat. Otthoni pontos mérésnél 4.12 kilósnak bizonyult. Még 11-ig maradtam, de tőbb kapásom már nrm volt. Hazamentem.

Ennek a süllőnek is trófea lett a feje, a többi része meg kerti buliban fogyott el.

 

A 70-es évek végén fogtam legnagyobb süllőmet, 4.80 kg volt, de akkor még eszembe sem jutott maradandó emléket készíteni halaimról.

Úgy tűnik a korral a szentimentalizmus is növekszik.

 

Gábor