Hat tenyleg csak tavirati a leiras, de nem merem megigerni, hogy lesz idom
egy tisztessegeset irni, de Gyuri levelere felremlett bennem Domokos, mint
hajoskapitany! A latvany tokeletes, alkalomhoz illo ruha, hajos-melleny,
korszakal, hanyagul felretolt sapka, csak az hianyzott, ahogy a bagot a jobb
pofa-zacskobol a ballba tolja, es kop melle egy nagyot. Szoval egy kezdo hal
ihlettel bamulta volna Domit, mint a dunai veterant, aki rezzenestelen
arccal vezette lelekvesztonket a 4,5-os Tomosbol kihozhato csucssebeseggel.
Akkor epp fel oraja kerestuk kedvenc csukazo uszomat, ami meg orakkal elobb
beszakadt a viszonylag gyors-folyasu csatornaba, de engem Tuzko mester
megtanitott, "elveszett uszo nincs!". Szoval mar fel oraja teptunk lefele a
10-15 meter szeles csatornan, "teljes gazzal", es Domokos hatarozott
mozdulatokkal kerulgette a bedolt fakat, alcazott varsakat. Ez utobbit
kulonosen jol tette, mert tegnap a felkelo nap es a fodrozodo viz
megtevesztette az oreg medve tekintetet, es veletlen csak belehajtott egy
alcazott haloba - termeszetesen teljes gazzal - aztan megallt a raketa, mint
egy a hajtomuvet vesztett TU104-es. De ez legalabb nem bukott ala. Mint
valaha Endre bacsi, aki elvitte motorjat a tsz muhelybe javittatni. Mindenki
szerette az oreget, kozel jart mar a nyolcvanhoz, de meg mindig neki voltak
a legjobb horgaszhelyei a Sion, es boszult oroszlankent vedte oket. Mi
pedig, a szocialista szellemben nevelkedett kisdobosok, hat tiszteltuk az
oreget. Nagyon! Csak hat o fogott halat, mi pedig nem. Es ez azert nem
jarja! Ezt nem irta elo Lenin! Es szentul hittuk, hogy az oreg kisajatitotta
a legjobb helyeket, ami valahol kapitalista magatartas, ezert eleinte csak
kovel dobaltuk a vizet, ha elzavart minket, a dicso helyfoglalokat, a
majdnem uttoroket, de mivel ez nem segitett, hat mi is kidolgoztuk a
"rejtett varsa" technikat. Bar varsank nem volt, de szakadozott -
kiselejtezett halonk igen, azt telepitettuk az oreg horgaszhelyere, fel
meterrel a vizszin ala. Es ez mar mukodott! Az oreg napokig bosszankodott,
majd uj helyet csinalt. Es mi buszken arrattuk le munkaknk jol megerdemelt
gyumolcset, ami jonehany horog es olom volt. Nagy kincs! A tuzhelyen
hajlitott gombostunel klasszisokkal jobb! Aztan elkezdtunk ott pecalni, de
ahogy teltek a napok, hat egyre kevesebb lett a hal, es az oreg mar megint
tobbet fogott! Persze meg nem is halottunk olyan horgasz-praktikarol, mint
az etetes. De a harcot nem adtuk fel, jott az ujabb helyfoglalas! Szoval
Endre bacsi bevitte a haboru elotti - komoly muzealis erteket megtestesito -
szamomra ismeretlen tipusu motor-kerekparjat a tsz muhelybe, hogy javitsak
meg. Megkerdeztek, mi a baja? "Megyen-megyen, de nem hallad!" mekegte az
oreg, es Gyulai, aki fiatal ember letere mar majdnem elerte a szazotven
kilot, es amikor simsonjaval athajtott egy godron, akkor mi gyerekek
komolyan hittunk abban, hogy ott es akkor, szemunk lattara fog szetesni apro
darabokra, de naivak a gyermekideak, az a motor meg akkor is mukodott, mikor
husz evesen elkerultem a falubol, szoval a mester szemrevetelezte a jobb
sorsra erdemes jarganyt, es kozolte: ledobta a lancot. Ha igy nezte Domokos,
az oreg tengeri medve, aki akkor mar harom napja volt motor tulajdonos, es
ebbol fakadoan hajos-kapitany az uj szerzemenyt, amirol Makkasz nevu
levelezo-tarsa odakat zengett, aki minden csavarjat kulon is feldicserte
ennek a jugoszlav technikai csodanak, amelyet egy masik levelezotarsa - aki
kevesbe volt erdekelt az adasvetelben - holtversenyben emlitett az evezovel,
szoval erre a remekmure Domokos ugyanazt mondta, mint hajdan Endre bacsi,
"megyen-megyen, de nem hallad". De Domokos nem jott zavarban, okulva a
tegnapi, Csabika szerint eletuk kalandjabol. Tortent ugyanis, hogy az
ujdonsult kapitany, aki mellesleg nem csak vakmero volt, hanem egyenesen
bator, szoval magara vallalta a kisebb csonak vezeteset. Errol azt kell
tudni, hogy eredetileg - szereintem tobb evtizeddel ezelott - evezos
csonaknak keszult. Es a duna-deltaban komoly a sodras. Tavasszal Ttamas
listatarsunk, aki mestere minden vizi-jarmunek, igy otthon van az evezes
minden valfajaban, s igy a keze sem akadt ossze a szerintunk felre-tervezett
evezokben, amiknek vagy harminc centis atfedese volt, de Tamas ezt a ket kez
nem vizszintes sikban torteno mozgatasaval mesterien kikuszobolte, szoval
Tamas az arado dunan elerte, hogy csak lassan sodrodjunk lefele. Pedig nem
adta konnyen, huzta, izzadt, huzta, izzadt, "akkor is megallunk!" ... es
majdnem, de csak gyozott a viz. Es ezekutan komoly tisztelettel neztuk azt a
kozel hetven eves nenet, akit a santa ura csak egy bottal dirigalt, majd
beult a lelekveszto vegebe, anya bepakolt, bepattant az evezok moge, es
elobb ertek haza, folyasnak felfele, mint mi gyalog a hajoallomasrol.
Szolval folyat az viz rendesen, es mivel a falu egy paranyi szigeten
helyezkedik el, hat csonakon kozlekedik mindenki. Meg bicikli sincs a
faluba. Hat ezeket a csonakokat ugy terveztek, hogy aki eloszor lep bele,
azt csak a jo Isten menti meg az azonnali vizbefordulastol, esetleg egy
kedelyes helybeli, akinek azert ciki lenne, ha a vendegei egybol a dunba
kezdenek horgasz-kalandjukat. En valaha egy kajakkal kuzdottem orakat a
bentmaradasert, ezen csonakokat ehhez tudnam leginkabb hasonlitani. Szoval
Domokos, az ujdonsult kapitany bevallalta ezt a csonakot, aminek a vegen egy
furcsa, fel meteres dudor allt ki. Erre kerult a jugo csoda, aminek
terheletlenul tan nem is ert vizbe a propellere. Am terhelten! Miutan
Domokos es Csabika - akit nem azert nevezunk Csabikanak, mert olyan
alulfejlett, gyerekes felnott lenne, hanem a Csaba ketto helyett valasztotta
ezt a megkulonboztetest Csabatol, es a mazsas sulytol nem jart messze -
beszalltak, hat nem volt ot centi a merulesi vonal es a csonak ives dereku
kozepe kozott. Egy kisebb hullam mar komoly veszelyt jelentett eme
vizi-egyseg szamara, de ezt Domokos osi osztonei potoltak. Egeszen addig,
amig kiszamithatoan folyat ala a Duna, de egy-egy tengerjaro kozeledte
bizony pani felelemmel toltotte el a legenyseget. Es a legenysegnel ez odaig
fokozodott, hogy masnap mar nem mert a Domokos vezette hajoba beszalni, es
elso nap is horgaszat helyett csak retteget. Hanem masnap este addik
cikiztuk, es Gyuri olyan meggyozoen mondta, hogy O biz nem felt, hogy
Csabika ettol kezdve hosnek kijaro tisztelettel szolt csak hozza, es
osszeszedte maradek batorsagat, es a harmadik nap reggelen fel uveg vodkaval
nyitott. Mire a hazigazda es Domokos megjelent, mar batorsag feszult a
mellen, es a reggelit helyettesito par kupica palinka utan onkent es dalolva
lepett Domokos csonakjaba. Miutan hazigazdank stabilan fogta a csonakot, a
vehemes beszallas nem folytatodott a csonak borulasaval, es Csabika
elhelyezkedett. Ekkor tunt fel egy kozel hetven meteres jargany, ami
hihetetlen sebesseggel kozeledett a mar vizreszallt egyseg fele. Domokos, az
oreg tengeri roka nem esett panikba. Mivel jarmuvuk a Tomosok egyik
legfejlettebb peldanyaval volt meghajtva, uresbe tette a jarganyt, es
elinditotta. Vigan dohogott a kis gep, es ekkor meg nem lehetett elore
sejteni, hogy az a tegnapi rozsdas-drot, amivel Domokos, aki mellesleg
ezermester is, szoval a parton talalt rozsdas drotdarab, ami a nyiroek
helyere kerult, hat bizony nem mutatott fel a gyarival azonos
nyirasi-mutatokat. A tengerjaro elhaladt mellettuk, a bo meter hullam pedig
elindult. Domokos, ket napi tapasztalattal a hata mogott gazt adott. A
csonak meg sem mozdult. Pedig mar ideje lett volna rafordulni a hullamra.
Sebesseg! Hat persze, uresbe van a jarmu! Sebvaltokart atvaltotta, a rozsdas
drot azt se mondta nyekk, ugy tort kette. Ezekutan azt hiszem, Csabika tobbe
nem valasztotta a Domokos-egyseget, az kovezze meg, aki a helyeben nem igy
tett volna. Szoval Domokos nem jott zavarba, ammikor a meredek fordulo utan
a motor felporgott. "Megyen-megyen, de nem hallad". Csak a nyiroek.
Felforditja a motort, azaz felforditana, de tartja azt az alcazott halo. Par
centivel a vizszint alatt, ahogy azt kell. Huzza, huzza, csak sikerul. Am a
jol ismert kep helyett csak egy csonk bamul vissza, a hajocsavar mar orokre
a deltat gazdagitja. Es aznap reggel tortent, hogy mi a masik csonakba
szallva szinten siettunk egy kicsit egy masik hajo-monstrum miatt, es bar
eskuszom, hogy jol rahuztam a csavart, de a hullamokon tancolva a motor csak
onallositotta magat, es elindult a duna melyebe. Ekkor kb. a folyo kozepen
jartunk tizenmeteres vizmelyseg felett. Nalam mar regi hagyomanyai vannak a
viz tiszteletere elkovetett aldozatoknak. Nyaron adtam a Po szellemenek
egyik rezgospicces botomat, rajta a kedvenc Shimano orsommal. Vagy
emlithetnem a most vizbe indult Tomos elodjet, ami masfel eve hasonlo
onallosagot tanusitva merult el a Tisza habjaiban, ahonnan elo sem jott
tobbe. Es ezota minden alkalommal elso mozdulatom a motor kikotese. Ez egy
fontos mozdulat! Bizonyitotta ezt a az a juniusi hajnal, amikor meg sotetben
indultam, es veletlen nem rahuztam a csavarokat, hanem teljesen
kilazitottam. Aztan az elso kanyarban a motor elrepult, majd a kotel
megfeszulte utan a vizbe landolt. Fel ora szaritgatas utan mar mentem is
horgaszni. Szoval szinte mar beidegzodott a kotel megkotesenek mozdulata, de
a nagy hajo miatt olyan gyorsan kellett indulnunk, hogy most elfelejtettem.
Amint masodszor estunk vissza a hullamvolgyben, a motor elszabadult. Abban
az egy masodpercben, ahogy elmerult a habokban, felidezodott bennem az elod
utolso utja, es hogy elfelejtettem kikotni. A motor mar eltunt, de a masfel
meteres madzag vege csak most ert a vizbe. Es ekkor feloldodott a
benultsagom, es egy mesteri mozdulattal elkaptam a kozel veget. Kuzdott egy
kicsit a masik vegen a motor, egy par jo huzasra meg volt ereje, de egy
tapasztalt horgasz biztonsagaval tartottam a kotelet. Kb. igy kepzeltem el
egy ketmeteres harcsa kulzdelmet a vagohorgon. Azt sem engedtem volna el
semmi penzert, a kotelet sem. Aztan gyozott a viz. Mivel a benzincso
leesett, szegeny Tomos csak kiadta a lelket. Kivittuk a partra, egesz
delelott "szereltunk", a vegeredmeny az lett, hogy kieveztem a
csukas-csatornara. Este hivom Domokost, hogy jojjon ertunk, arral szemben
nem szivesen eveznek haza, mire kozli, hogy nincs hajo-csavarja. A hazigazda
segitsegevel csak hazajutottunk, majd a ket sebzett motorbol letrehoztunk
egy hasznalhatot. Es ekkor nagy dontes elott alltunk, az eddigi ket
kapitanybol az egyiknek nem maradt hajoja. Valahogy ugy alakult, hogy az en
sokeves tapasztalatom, az evi szaz csonakos horgaszatom nem bizonyult
elegnek Domokos tengeresz-szakallaval szemben, ezert O lett az uj kapitany.
Csabikat es Gyurit kitettuk csukazni, mi pedig elmentunk arra a bizonyos
keskeny csatornara, ahol is bennszakadt a csukazo uszom. A kedvenc csukazo
uszom! Hat megyunk teljes gazzal lassan egy oraja, az uszo sehol. En
csodalkoztam volna a legjobban, ha a rengeteg nad-fa-bokor hatarolta
zegzugos csatornaban eszrevesszuk, de hat a kitartas a horgasz legfobb
erenye. Am mostanra biztosan tulmentunk rajta, ezert jelzek Domokosnak, hogy
forduljunk vissza. Igen am, de az ujdonsult kapitanynak, barmennyire is
hasonlitott Cook kapitanyra, problemat jelentettek a fordulok. Meg a nagy
vizen is, ebben a keskeny csatornaban pedig vegkepp. Sokaig en is igy voltam
vele, de Ttamas, a mar emlitett levelezotarsunk, aki nagymestere minden vizi
kozlekedesi eszkoznek, hat O egyszer megtanitott a teljesen kiforditott
motor + jo idoben adott gazfroccsok hatasara bemutathato
helyben-megfordulasra. Ezt javasoltam Domokosnak is - aki egeszen ugy nezett
ki, mint egy ven tengeri farkas valamelyik Jack London regenyben - aki
hallgat is a jo szora. Keresunk egy viszonylag szeles reszt, itt jo tiz
meter is lehetett a csatorna. Ennek oka a jobb oldalon elhelyezkedo rom, ami
szebb napokban talan disznool lehetett. Es a sok kilometeres utunk egyetlen
kikovezett par meteres szakaszanal tartunk, gondolom a kiszallas
megkonnyitesere koveztek ki valaha. Tehat kihuzodunk a bal oldalra, Domokos
90 fokban kiforditja a motort, majd teljes gazt ad. Hogy miert teljest az
apro gazfroccsok helyett, meg ma sem ertem, de igy tortent. Ekkor a motor az
oldaliranyu hirtelen ero hatasara felig felbillen, Domokos megijed, es keze
gorcsosen markolja a gazkart. A motor pedig egyre nagyobb lendulettel hajtja
elore a csonakot, es mar latom azt a jokora termeskovet, amelyen lendolni
fogunk. Probalok felkeszulni az utkozesre, megis egy nagyot esek az utkozes
erejetol, de csak kicsit faj utana a labam. A motor meg par percig
elkeseredetten kuzd a partoldallal, de Domokos lassan megnyugszik, es
visszavesz a padlogazbol. Ezek a csonakok mindent kibirnak. Egy tiszai
faladikot tobbe nem mertem volna vizretenni egy ilyen utkozes utan, a mi
csonakunknak meg sem kottyant, mint tavasszal, amikor az uszaly altal felere
sajtolt csonak vigan visszanyerte eredeti alakjat az utkozes utan, atkeltunk
vele az arado 7-8 fokos Dunan, amibe beleesni a biztos halal lett volna, de
hazigazdank batran biztatott, hogy jo ez a csonak, majd masnap elkepedve
lattuk, hogy a gerince menten teljes hosszaban vegigrepedt, tobbe nem is
tettek vizre. Szoval majdnem mindent kibirnak ezek a csonakok. Kivancsian
varom kovetkezo kalandom Domokossal, a tengeri medvevel, aki tan pont most
viszi feleseget a delta utvesztoin, egyedul, bizonyitva ratermettseget, es
egeszen ugy ul a kapitanyi helyen mint egy tapasztalt tengeresz.
Es aki latja csettint a nyelvevel: ime egy ven tengeri medve.

Udv: Totya

ui: Az eletbol meritve es kelloen elferditve. A kedvenc csukazo uszomat
Domokos megtalalta.