Duna Delta 2000 Április 06-14.

Április 06-07.
A bedugult Hungária körút miatt félórás késéssel érkeztem Sárkány
Gusztávhoz Pestimrére. Gusztáv elsô kérdése az volt nálam van-e az
útlevelem. Mikor azt feleltem nem Gusztáv percekig nem hitte el de végül
is vissza kellett mennünk érte Újpestre. Szolnokra ahol Totya, Tamás és
Jocó várt minket egy órás késéssel érkeztünk. Gusztáv megmutatta a lila
plüsselefántot amit ajándékba hozott a románoknak. Itt bepakoltunk Totya
autójába és útnak indultunk Marosvásárhelyre. A határon egy korrupt
román vámos kellemetlenkedett de egy ezressel megoldottuk a problémát.
Nagyon hideg volt, havazott, erôs szél fújt ráadásul a Maros is
kiöntött, többször át kellett gázolnunk a tengelyig érô vízen. Végül
éjfélre megérkeztünk Domiékhoz Marosvásárhelyre. Itt átpakoltunk két
Opel Omegába és útnak indultunk. Segesvárnál Domi autójának mindkét
kereke defektes lett a rossz utak miatt. Kicseréltük a pótkerekekre és
folytattuk utunkat a hóviharban. Brassó után a hegyekben kidôlt fenyôfa
állta az utunkat, félrehúztuk és haladtunk tovább. Kicsit kavarogtunk
Plojesti környékén majd megérkeztünk Tulceába. Itt várt minket Jon a
lipován kísérônk akinél megszálltunk. Kis várakozás után felpakoltunk
rengeteg cuccunkat a hajóra ami 3 órás utazás után este 6 óra körül
megérkezett velünk Crisanba. Crisan egy szigeten levô kis falu egy
házsor midössze elôtte a hajózó útvonal (kikövezett part, rohanó víz), a
házak mögött mocsár. Elfoglaltuk a szobákat majd kimentünk egy szuk
órára pergetni a közeli kis  tóra a falu mögött. Erôs szél fújt és
semmit sem fogtunk. Házigazdánk Jon hozott egy vödörnyi réti csíkot a
másnapi harcsázáshoz. Sajnáltam szegény kis állatokat.

Április 08.
Erôs szélre és hidegre ébredtünk reggel 6-kor. Jon harcsázni vitt minket
egy néhány km-re lévô ágba, rohanó mély vízhez. Itt bevetette mindenki a
harcsázó horgát csíkhallal én pedig pergetni indultam nem sok reménnyel.
Gumihallal próbálkoztam elôször, majd balinra próbáltam dobálni
reménytelenül. Erôs szél fújt, rohant a zavaros víz. A többiek is hamar
megunták a kapástalanságot és továbbáltunk. Jon elvitt minket egy
csatornára ami viszonylag szélvédett volt és tiszta a  vize. Itt egy kis
szigeten kiszálltak a többiek, Totya Domival elhajóztak, én pedig
Imrével és Jonnal elmentünk egy közeli kis tóra ahol állítólag sok a
csuka. Sajnos a szél miatt csak kevés helyet tudtunk megpergetni és a
folyamatosan haladó csónakból az is elég nehéz volt. Maga a víz tiszta
volt, körbe náddal, hínaárral és töklevéllel ami még nem jött fel
teljesen a vízfelszínre. Abbahagytuk a kilátástalan horgászatot és
hazatértünk. Itt vacsoráztunk: savanyított hallevest lestyánnal és sült
kárászt. Vacsora után átmentünk a házzal szemközti Duna partra. Én
Gusztávval találta egy szimpatikus helyet két ág összefolyásánál a
csücsökben kavargó 12m-es mélységgel. Ide vetettük be harcsázó
horgainkat én pedig pergetni kezdtem szintén harcsára. Nehéz Effzet
kanállal kezdtem dobálni és nagyon meglepôdtem amikor a part elôtt
rávágott valami. Viszonylag jól húzott de a 25-ös fonott zsinórral
szemben nem sok esélye volt. Sajnos nem harcsa volt hanem egy 60 cm-es
3.00 kg-os balin. Azért örültem neki és balinra kezdtem dobálni
eredménytelenül. A többiek közül Totya fogott egy bodorkát regôvel, Domi
pedig egy küszt.

Április 09.
Reggel Jon az elôzô napi csücsökbe kitette Gusztávot, Jocót és Domit.
Kicsit feljebb a régi Duna ágban Tamást és Imrét, engem pedig Totyával
elvitt egy kanálisba ahol állítólag sok a csuka. Itt pergettünk néhány
órát, csónakból, majd partról. Gyönyöru víz volt, talán a Duna-Tisza
csatornához hasonlított de annál vadregényesebb, tele bedôlt fákkal.
Visszamentünk Tamásékhoz akiknek idôközben kapásuk sem volt. Imrével és
Jonnal visszatértünk a csatornára keszegezni, Totya Tamással
kuttyogtatni ment. Beetettem egy bedôlt fa mögé bôséges csontis kajával
és úsztatni kezdtem a 4 m-es vízben. Néhány óra annyi történt, hogy
valami megcsippentette az egyik csontit. Közben Totyáék is visszatértek
a kuttyogatásból nem volt kapásuk. Itt idôztünk még egy órát ami alatt
fogtam egy csalihalméretu bodorkát. Közben a másik társaság sem fogott
semmit kivéve Gusztit aki két kerekfeju gébet zsákmányolt és ezzel
szektor egyet csinált. Vacsora után visszamentünk Totyával a csücsökbe
harcsázni. Bevetettük a fenekezôket amiket állandóan összeakasztott a
sodrás. Mikor besötétedett megjelent egy csónak és ott kezdett kavarogni
ahol horgásztunk. Mikor majdnem beleúszott a zsinórokba szóváltásba
keveredtünk a román halászokkal és Totya agresszíven rájukrivallt:
Menjenek innen el!!!. Ez megtette a hatását odébbáltak. Félóra múlva
újabb csónak közeledett a sötétben Totya azt is el akarta zavarni de
kiderült Jon jött értünk.

Április 10.
Csukázni indultunk Jonnal és egy másik halásszal 3 csónakkal egy tóra.
Több kis csatornán kanálison keresztül vittek minket, végül egész kis
úton haladtunk a fák között nagyon gyönyöru helyen mikor kibukkantunk
egy hatalmas tiszta vízfelületre ahol rengeteg vizimadár volt. Ezen
átkeltünk majd a túloldalán egy nádban lévô átjárón haladtunk át és
megérkeztünk egy gyönyöru tökleveles tóra aminke kristálytiszta volt a
vize, leláttunk az aljára. Itt is pergetni kezdtünk teljesen
eredménytelenül. Veztônk megmutatta az igéretes, helyeket, öblöket,
tisztásokat, dobáltam támolygókkal, körforgókkal, popperekkel,
wobblerekkel hiába. Tamás egész végig figyelte a vizet de halat nem
látott. Érdekes módon keszegeket sem lehetett látni pedig ideális
élôhely volt szinte minden hal számára. Jon kapott egy halász haverjától
2 kárászt és egy compót ezzel tértünk haza. Otthon scumbriát, kék
makrahalat ettünk amit Jon fogott a ház elôtti Duna ágban hálóva.
Eszméletlen szálkás volt, a balin hozzá képest színhús. Ráadásul zsíros
volt és nem sütötték hanem fôzték, egyszóval nem igazán ízlett. Fogtunk
egy vödör snecit a kis kacsaúsztatóban majd este átmentünk a  házzal
szemközt lévô helyre ahol a halászok fenékhoroggal néhány harcsát fogtak
reggel. Totya, Guszti, Imre, Domi, Tamás itt próbálkozott mi pedig
Jocóval egy vadregényes, kis ágon próbálkoztunk ami kissé az Ipolyhoz
hasonlított de mélyebb volt. Bedobtuk a fenekezôket, majd pergetni
kezdünk micvel láttunk néhány balinrablást. Jocó fogott egy kiló körüli
balint, nekem is volt néhány rávágásom de nem fogtam meg ôket. Mikor
besötétedett fogtam egy karikát és egy félkilós harcsát rezgôvel és
elrontottunk néhány kapást gilisztára és halszeletre. Idôközben a másik
társaságból Totya fogott egy kilós és egy kétkilós harcsát nadállyal,
egy kôszállító uszály fordulásnál nekiütközött és megroppantotta a
kikötött csónakot, majd 3 óra körül bementek aludni. Mi Jocóval
embertelenül fáztunk de kitartottunk, bízva a hajnali balinokba. Aludni
nem nagyon tudtunk, vártuk a reggelt, tüzet is raktunk. Sajnos reggel
nem nagyon volt rablás egy két rávágásom azért volt és egy kicsit fogtam
is.

Április 11.
Visszavitt minket Jon a házba ahol a többiek már ébredeztek. Jocó
lefeküdt aludni minket a többiekkel Jon átvitt egy közeli kis szigetre
kárászozni, pontyozni. Itt embertelen szél fújt, waglerrel próbálkoztam,
etettem de hiába. Egy kapásom sem volt a szél viszont szétfújta az
arcomat. 4 körül bementünk majd kaja után kivittek minket a tegnapi
helyre. Totya harcsázott eredménytelenül, mi pedig balinra dobáltunk
szintén kapás nélkül.

Április 12.
Elrendelték a nemzetközi horgászati tilalmat a Duna Deltában,
elôrehozták néhány nappal. Jon és társa egy halas csatornára vitt minket
ahol állítólag sok a csuka, ponty, kárász compó és halnevelés is folyik.
Érintetlen ágakon keresztül eveztek velünk majd 1 órát. Egy vidrát is
láttam, sajnos csak egy pillanatra. Itt pergetni kezdtem szokás szerint.
A víz a harmincas csatornára hasonlított és volt mellette egy kisebb,
sekéklyebbcsatorna benôve náddal és hínárral. Mindkettôn próbálkoztam
váltogatott, mucsalikkal és a döglött snecis, propelleres horogrendszert
is bevetettem – aminek nem tudnak a csukák ellenállni – de hiába.
Egyetlen kapást sem tudtam kicsikarni. Betettem a nád közé és sikerült 2
órát itt is végighorgásznom kapás nélkül. A többiek is hasonló
eredményességgel horgásztak, leszámitva Domi két apró sügerét.
Csüggedten utaztunk vissza, megnéztük a Duna Delta múzeumot.

Április 13-14.
Reggel 8-kor indult a hajó Tulceába. Innen Marosvásárhelyre mentünk,
majd Szolnokig és végül Budapestig. Nem így képzeltük ezt az utazást.
Gyönyöru helyek mindenfelé Tisza, Dráva szélességu folyók, köztük
kanálisok, csatornák, holtágak, Velencei tó méretu tavak. Szinte minden
víztípuson horgásztunk de mintha kipusztultak volna a halak üres volt
mind. Néhol sneciket lehetett látni, balinrablást egy-két helyen. Éjjel
halottam egy pontyugrást és egy harcsarablást de összeségében akárhová
mentünk szinte mindenhol betliztünk. Mindenesetre szeretnék visszatérni
ôsszel, mert a vizek gyönyöruek, ígéretesek és el tudom képzelni, hogy
rengeteg hal is lehetne bennük.


Pete