Kislány, nagy ponty

Ismét egy régi történet.
1982-ben történt, a nyár közepén. Akaliban voltunk akkor 16 éves Éva lányommal, nejemmel továbbá lányom kereszt szüleivel. Pecáztunk, élveztük a nyarat egy hétig. A keresztkomám találkozott egy volt munkatársával, akinek szintén a közelben volt a nyaralója és szintén pecás.
Megörültek egymásnak, mert több éve szétváltak útjaik. A keresztkomám igazi kocapecás, aki
nagyon szeretett horgászni, de nagyon fakezü volt. A hét végén a nejem és én hazajöttünk, lányom a
kereszt szüleivel maradt még egy hétig.
Itthon úgy este fél tizenegy körül szól a telefon. A nejem veszi fel, majd a kezembe nyomja szó nélkül.
Éva izgatott hangját hallom: Apuka, apuka fogtam egy nagy pontyot, 6 kiló fölött van! Hol fogtad, kérdem én. Hát természetesen a nádi helyünkön, jön a válasz. Gratulálok, mondom én, de ne most mondd el a történetét. Hét végén úgyis találkozunk akkor megbeszéljük. No ebben megegyeztünk. Igy is történt. Most jön a lényeg.
Miután délután mi eljöttünk, a keresztkomám megegyezett régi kollégájával, hogy elmennek pecázni az Õ stégjére. Igy is történt, azzal a szépséghibával, hogy Évát nem vitték el.
Erre a kislányom bedurrant, fogta a nádi cuccokat, csónakkulcsot, bringára ült, lement a kikötõbe, csónakba szállt és kiment a nádi helyünkre. Este 9 körül otthon volt a nagy potykával, amit hazafelé jövet már tulajdonképpen eladott egy öreg szomszédnak, akivel összetalálkozott az úton. Az egyezség úgy szólt, hogy hazaviszi a halat megmérni, megmutatni és másnap reggel az öreg megkapja. Félóra mulva megjött keresztapja a barátjával, nehány keszeggel. A két pecás totál kiakadt amikor megtudták, meglátták, hogy a kiscsaj mit fogott. A keresztkomám azonnal kijelentette milyen jók lesznek a halászléhez az õ keszegei. Éva erre megmondta, hogy a ponty már elkelt és csak a keszegek a konyha halak. Némi morgás után azért napirendre tértek az esemény felett, lányom megkapta horgász dicséretet és szent lett a béke.

Folytatom a történetet a lányomat idézve:
"Apuka, nagyon rosszul esett, hogy keresztapámék itthon hagytak. Gondoltam, megmutatom nekik, én is tudok halat fogni. A nádi helyünket ismerem, evezni tudok, nádi szerkóm van, kimegyek a nádba. Reméltem, hogy beugrik egy ponty, mert ma már fogtak a nádban szép pontyokat. Sikerült, de nem hittem, hogy ekkora lesz. A kapás 8 óra körül történt, nehány emelgetés, tologatás elõzte meg, majd
komotósan kiemelkedett az úszó antennája. Bevágtam és a következõ pillanatban már álltam a csónakban, mert iszonyú erõ húzta a spiccet lefelé.
Tudtam nem szabad leengednem, mert akkor elvész a hal. A nagy (4,65-ös) Shakespeare telkót vittem ki, ennek igen rugalmas a spicce, igy veszélyesen hajlott a viz felé. A 45-ös Aspon zsinórban biztam. Éreztem, hogy az akadás jó és tudtam a kapás elötti mozgásokból, hogy a hal a nádbol jött ki a nyilt viz felé. Reméltem, hogy elsõ kirohanása is ebben az irányban lesz. Nyertem, a csónak mellett kifelé indult. Kissé engedtem a féken. Kb 7-8 méter zsinórt lopott, majd megfordult vissza nád felé. Sikerült megállitani a nádszélen, de majd kifordult kezembõl a bot. Ujra visszafordult a viz felé, de már korántsem olyan erõvel mint elõször. Ismét elengedtem 8-10 méterre és miután megfordult, már én voltam az úr. Szákolni még nem lehetett, majdnem a felszinen küzdött és sikerült
kissé megpipáltatni. Mégegyszer csinált egy fordulót utána felfeküdt pihegve. Jó, hogy ilyen nagymerétü a meritõnk, mert igy elég könnyen belecsúsztattam. Alig tudtam kiemelni, rendesen meg kellett fogni a keretet és igy tudtam a csónakba tenni. Náci bácsi is kint volt mellettem, végig látta a küzdelmet és idõnként biztatott is. Nagyon jól esett. Jól elfáradtam. Te is tudod, hogy ekkora
halat még soha nem fogtam.
Össze cuccoltam, kimentem a kikötõbe. Hogy viszem haza, tünõdtem. Hal, horgásztáska, bot egyszerre nem fér el a Rozogán. (Ez a lányom biciklijének a beceneve volt) Végül a táskát bezártam a csónak orr rekeszébe, a halat feltettem a csomagtartóra kereszbe a leszoritó rugó alá, kézbe a
botot es igy hazavittem. Útközben többször meg kellett állni, mert a böszme nagy állat mindig ki akart csúszni a rugó alól. Otthon betettem a kiskádba, alig fért el benne. Majd visszamentem a táskáért. Ja, hazafelé találkoztam az öreg mûkövessel, aki elkunyerálta a halat, mert vendégeket várt. Eladtam neki. Inkább õk egyék meg mint kereszapám, akire még mindig mérges voltam."
Eddig a lányom szotrija saját elõadásában.

Öreg horgász cimborám, Náci bácsi, aki ma már az Örök Horgászvizeken kûzd a pontyokkal, szintén elmondta Éva harcat a nagy hallal:

"Hallod-e te Gábor a lányod vitézül megküzdött avval a nagy potykával. Nem hittem, hogy ebben a kis termetü jányban ekkora erõ és ügyesség van. Akkor figyeltem fel amikor a forduló hal farok csapása akkorát szólt, mint egy üstdob. Látom, ám hogy Éva áll a csónakban megfeszülve mint egy ijj, a bot meg karikába hajlik. A hal akkor már kint volt a vizen a csónak mellett. A jányod igyekezett megfogni, nemcsak a fékkel, bottal, zsinórral, de szóval is. 'Ne menj már tovább, nem engedlek, fordulj meg' hallom Éva csónakja felõl. Sikerült nekije. Ismét a nád felé rohan a hal. Éva ismét megbeszéli vele a dolgot. 'Oda nem mész vissza, ugyis megállitalak' és teszi a dolgát bottal, fékkel, erõvel, ahogy a nagy könyvben meg van irva. És megállitotta a halat. Ujra kifelé fordul a hal. Ismét hallom a szöveget: 'Most egy kicsit megint futhatsz, de csak kifelé, majdcsak elfáradsz'. És féket lazit, féket szorít, spiccet emel, a hal megint megáll es fordul. Átszólok, most már megpróbálhatod pipáltatni. Megteszi, ügyes kis fruska a jányod. Feljön a hal én is meglátom, jó hatosnak tippelem, szép barna hátu igazi nádi tükrös. A ponty a csónak mellett van, teljesen elfeküdt. Éva a szákért nyúl, csak most el ne rontsa. Nem állom meg, ismét átszólok, lazits egy picit a féken hátha megugrik, ha hozzáér a szák. A jányod megteszi, meg meriti, de a hal már dögre fáradt. Ahogy láttam Éva is lerogyott az ülésre, majdnem olyan fáradtan mint a nagy hala.
Na, örulhetsz, ez a lányka köztünk nõtt fel, megtanult pecázni, most letette a horgász vizsgát egyedül, kiválóra. Gratulálok."

Így látta az Öreg Horgász lányom ponty kalandját.

Abban az évben szeptember végéig Éva tartotta a családi ponty rekordot. Akkor sikerült megelõznöm egy 9.80-as nádi tükrössel.

A következõ történet, talán az lesz amikor egy közös süllõzésünknél egyszerre négy süllõ volt a meritõszákban. Hogy miért? Arról szól a történet.

Gábor, az öreg,