LékiCsuka2000. Velencei tó.

Az úgy kezdödött, hogy 7.15-kor kiléptem az ajtón, és zártam be . Erre hallom csörög bent a telefon. Zárat kitépem, rohanok szobákon át, felkapom a kagylót: ki az! Hinta kedélyesen kérdezi, hogy jövök-e már, mert hogy 7.15 és itt áll a ház elött. Mondom Neki: vegye úgy, hogy már ott is vagyok. A zárat valahogy visszacsavarozom, lemegyek . Bodorka is ott van már.

Elindulunk Steve-ért a Fáy utcához ( pontos cim a szerkesztöségben ). Sehol senki . Hinta, a tradiciókhoz méltóan rácsörget. Háromszor. 7.20-7.35-ig; 7.35-7.50-ig és 7.50-8.00-ig . Már ippeg indulnánk tova (fájdalom és hiányérzet mentesen) amikor Steve visszahiv, hogy mindjárt lent van, csak elöbb még felébred.

Várunk, közben odaszólunk Sárkánygusztinak, hogy technikai akadály, és várjon Ö is. Ne hogy már csak mi szivjunk. Azt mondja hogy jó, majd elindul Rifffel Velencére. Steve megérkezik, hozza a cumót, a nejét, a két kutyát, a herendi étkészletet, meg egy cipökanalat, hogy minden beférjen a Volkswagen Airbagba.

Ezalatt Guszti és Riff két töküres kocsival, 1000-rel dönget a kihalt M7-en . Mi is elindulunk , majd egy utbaesö Mekinel leállunk, mert hogy Steve még nem ivott KV-t és ilyenkor elviselhetetlenebb mint a Vágópisti a hetihetesben. Az út érdektelen, kivéve talán azt a mozzanatot, amikor a VW eleje elött egy IFA-plató kezd kisejleni a tejfehér ködben.

Rövid megemlekezés kiséretében, az 56-os kilométer táblánál csatlakozik hozzánk Döme. Megérkezünk, kicuccolás. Én egy lékfúrót és egy szekercét magamhoz véve, Rambósra veszem a figurát, a többiek is mint egy-egy nepáli sperma indulnak. A helyi erö rutinosabb - szánkóval nyomul. Riff meg is jegyzi, hogy elfelejtette elhozni a ródliját, pedig eszébe volt, legalább eggyel több dolog lenne amit cügölni kell . Igy is kisebbfajta feltünést keltünk. És akkor már le is mondtunk a jégen való tüzrakás lehetöségéröl. Döme elmondja a frankót, hol van a kotrás, merre, és miért.

Amikor úgy érezzük, hogy biztonságos tavolságban vagyunk a nativ pecásoktól, magunk is elkezdünk jégfolytonossági hiányokat gyártani. Nehezen indul a dolog, majd Guszti annyira belejön, hogy elindul a nádas mögé és mintegy 50 lyukkal jelöli meg, a 250 méteres utat. Bizonyára, hogy visszataláljon. A kishalak felkerülnek a horgokra, majd be a vizbe.

Ezután mindaddig semmi sem történt, mig meg nem jelent a halör. Fiatal csóka, egy olyan 10 éves forma kisfiuval, kutyával és szánkóval. De lehet hogy az eb már 15 éves is volt. Emberünk megszámolja a botokat és a likakat oszt, szoroz majd kijelenti hogy 5 db engedélyt kér. Namármost nekem csak a tavalyi volt, mert hogy nem a kedvenc boltunkba mentem péntek délután ( Fishmania rulezzz ) Hinta a parton volt, mert hogy ebédet fözött, a Steve-nek még nem váltottak területi jegyet, de még 4 igazolványra igy is jók voltunk. Halörpajti meg engedékeny, kiveszünk két botot, és Steve vesz egy területit valahol, és oké. Közben a gyermek kisbaltájával elkezdi csapkodni a jeget a kutya farkától vagy 5 centire, amitöl a Riff nagyon ideges lett. A jószág csak - öreg harcos - rutinosan behuzta a farkát a hasa alá.

A halör viszont engedély helyett vérszemet kapott, hogy látni akarja a Hinta jegyét is. Mobilon ki - Hinta gyere be ! Hinta : Nem megyek ! De igen ! De nem ! Végül Döme kibattyogott a céduláért, majd vissza. Halör: De ö a Hintát is látni akarja igazolványostul. Erre a gulyás mellett már mi is fortyogni kezdtunk, de Döme megint ki, leváltja Hintát a kavarásban, aki viszont bent kezd el kavarni az ellenörrel. Fél perc alatt megtud róla mindent, attól kezdve, hogy hányas lába van, addig, hogy melyik a kedvenc csapata, és hol vannak a csukák. Nem mintha ez momentán bárkit is érdekelt volna. Még egy gulyásra is meghivta, pedig nem is volt benne gomba.

És ez a kedélyesség lett minden baj forrása. Amig Ök ott koketáltak, a halamra rácsapott egy csuka, halljuk ám, hogy nyaggatja az orsót, nyitja szét a botot. Bodorka felveszi, bevág. Kérdi: Kié ez e bot? Miután én hivatalosan most nem horgászom, mondom neki: A Tiéd. Ááááá nem, nem! Ez nem az öve! De, de bizonygatom én, orrommal jelezve az érdeklödö halört. Szerencsére vette a lapot, és beletörödve kezdte fárasztani a halat. Az kétszer is megmutatta magat a lék alatt, ugy 50-55 centis lehetett, de kivenni nem sikededett, a jég elvágta a damilt. Riff szitkozódott, Bodorka lelkiismeretfurdalást kapott, a halör sajnálkozott, Hinta ivott, én meg ugy vélem: Az én halamat, csak én foghatom meg.

Nemsokkal ezután ujabb tragikus esemény - elfogyott a pia. Steve és Riff elindulnak beszerzökörutra, mi meg váltóban ebédelünk. Csak a csukák éheznek. A gulyás isteni, jól csúszik rá a barack meg a vodka. Mindenki jóllakott, fütött, elégedett. Aztán még egy kapás, de arról én lemaradtam, nemtom miért. Csak annyit tudok róla, hogy az sem bugyli lehetett és ott is a jég metszette el a zsinórt. Ezután még a 16 órát kivárjuk, mert Steve szerint akkor kezdödik a tánc, majd ugyanö kijelenti, hogy menjünk a 3.14csaba mert nincs itt semmi és fázik.

Pánikszerü összepakkolás és kitoloncoljuk magunkat a jégröl. Visszafelé a Guszti autójában voltam, jól eldumáltunk, bár én majdnem elaludtam. Ö is, de mondta, hogy olyan rutinja van, néha már álmában is vezet.

Szuper buli volt, és hogy Óhalásziban ezalatt dögre fogták magukat, ugyan már! Ök horgászni mentek!

Üdvözlettel a krónikás: Jin