Csillagoktok!

szeretnem megosztani veletek a magyar nyelvben hasznalatos,es lassan szepen 
elkallodo,illetve kihalo halnevek,es halaszati elnevezesek kicsit hosszu,de szerintem 
nagyon vicces irasat,melyet a neten leltem...

a lista majdnem teljes, ellenben a "bodorkanak",a "szaronhizott keszeg" melett,meg 
szeretnem megemliteni a "göndér" nevet....bocs Csabi.:)))))))
riff 

tehat a leiras Harka Ákos tollabol:

Viza (Huso huso): ma már nem fordul elő a Tiszában, de az idős halászok 
      egy 1933-ban Tiszafürednél fogott példányt melyről fényképfelvétel is 
      készült fajtokként emlegetnek. 
      Vágótok (Acipenser gueldenstaedti): kacsaszájú tok (az orra olyan, mint a 
      kacsa csőre; a név valószínűleg a vágótokra vonatkozik, de rendkívüli 
      ritkasága miatt teljes biztonsággal nem sikerült azonosítani). 
      Simatok (Acipenser nudiventris): csillagok tok (az azonosítás valószínű: 
      nem volt hosszú az orra, de az oldala csak úgy csillogott a sok 
      csillagtól; csillag = csontvért). 
      Kecsege (Acipenser ruthenus): kecsege, muki (ez utóbbit kizárólag Pócs 
      István halásztól hallottam, akinek családja a Felső-Tisza mellől 
      származott ide, így elképzelhető, hogy a név onnan ered). 
      Angolna (Anguilla anguilla): angolna, egyéb neve nincs. 
      Bodorka (Rutilus rutilus): a horgászok nyelvében bodorka, az idősebb 
      halászok körében fakókeszeg (mert az uszonyai nem olyan pirosak, mint a 
      veresszárnyúnak) vagy ritkábban szaronhízott keszeg (mert mindenféle 
      büdös vízben is megél). 
      Amur (Ctenopharyngodon idella): amur vagy hosszan ejtve amúr. 
      Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus): veresszárnyú keszeg, 
      pirosszárnyú keszeg, piroscsizmás (bizalmas, ritka). 
      Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus): nyúldomolykó (nagyon ritka faj a 
      vidéken, alig ismert). 
      Domolykó (Leuciscus cephalus): domolykó, dumolykó, egérkapó (mert 
bekapja 
      az egeret is), kövesdi potyka (bizalmas: Mezőkövesdre jártunk piacra, 
      ahol nem nagyon ismerték a halakat, ezért a domolykóra meg a jászkeszegre 
      mutatva is azt kérdezték, mennyiért adja ezt a potykát?. Hát, ha potyka, 
      akkor mi is a potyka árát kértük érte. Magunk közt aztán így emlegettük 
      ezt is, meg a jászkeszeget is.) 
      Jászkeszeg (Leuciscus idus): jászkeszeg, jász, kövesdi potyka (lásd az 
      előző fajnál). 
      Balin (Aspius aspius): balin vagy balín, balind, bálint, bálinthal, 
      baling, balyín, baksa, baksakeszeg, őn (utóbbi csak a horgászok körében, 
      ritka). 
      Kurta baing (Leucaspius delineatus): kurta baing (kicsinysége miatt nem 
      ismert, nevét nemigen használják). 
      Küsz (Alburnus alburnus): a horgászok körében küsz, az idős halászok 
      szűcstű néven ismerik (mert úgy átmegy a hálón, mint a tű). Utóbb tudtam 
      meg, hogy a szűcstű valóban létező eszköz, bőrök varrásához használják, és 
      ellentétben a közönséges varrótűvel nem hengeres, hanem három éle van. 
      Lehet, hogy ez szolgált a névadás alapjául, ugyanis a küsz hasán is egy 
      pikkelytelen él húzódik. 
      Karikakeszeg (Blicca bjoerkna): a horgászok karikakeszegnek, az idős 
      halászok kerekkeszegnek nevezik (mert az öregje majd olyan kerek, mint a 
      tányér). Ez utóbbi név Herman Ottónál is megtalálható (Szegedről 
      gyűjtve), aki feltételezte, hogy a bagolykeszegre vonatkozik (Herman 
      1887). Itt viszont teljes biztonsággal sikerült azonosítani a fajt. A név 
      egyébként találó, mert a keszegek közül valóban ennek az alakja a 
      legkerekebb, a bagolykeszeg sokkal nyúlánkabb. 
      Dévérkeszeg (Abramis brama): dévérkeszeg, dévér, sütőlapát (bizalmas, csak 
      a nagy példány), kisszék (bizalmas, a nagy példányokat jelenti: csak 
      lábakat kéne ütni bele). 
      Laposkeszeg (Abramis ballerus): a horgászok nyelvében laposkeszeg, a 
      halászok körében viszont csám vagy csámkeszeg az általánosan elterjedt 
      név. 
      Bagolykeszeg (Abramis sapa): bagolykeszeg (mert nagy a szeme és kerek az 
      orra, akár a bagolyé), némelyik idős halásznál bagókeszeg. 
      Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba): szilvaorrú keszeg (rendkívül ritka, alig 
      ismert). 
      Garda (Pelecus cultratus): garda, kardkeszeg, az idős halászoknál gargya, 
      gargyakeszeg, fakéskeszeg (utóbbi csak egy személytől gyűjtve: alakja és 
      tompa haséle olyan, akár a fakésé). 
      Paduc (Chondrostoma nasus): paduc, feketebélű (mert belül a hasa 
      fekete), tintabélű (viccelődve: Noé apánk üvegéből kiitta a tintát). 
      Compó (Tinca tinca): compó, cigányhal (csak a sötét színűek), aranyhal 
      (csak a sárgás, óarany színűek, ritka). 
      Márna (Barbus barbus): márna, rózsás márna, marci (bizalmas), marcihal 
      (ritka). 
      Fenékjáró küllő (Gobio gobio): a horgászok körében küllő, a halászoknál 
      babály, babálykeszeg, babája, babahal (nem nő nagyra), a Tisza 
      túlpartján Heves megyében putra. 
      Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus): az előző fajtól nem különböztetik 
      meg, tehát az ott felsorolt nevek erre is vonatkoznak. 
      Razbóra (Pseudorasbora parva): razbóra, kínai razbóra, gyöngyös razbóra 
      (csak kevesen ismerik). 
      Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus): ökle, szivárványos ökle 
      (inkább csak a horgászok ismerik). 
      Kárász (Carassius carassius): kárász, széles kárász, aranykárász, sárga 
      kárász, cigánykárász (csak a sötét színű példányok). 
      Ezüstkárász (Carassius auratus): ezüstkárász, kárász (30 éve ez utóbbi név 
      még az előző fajt jelentette, napjainkban ellenben már többnyire a 
      gyakoribb ezüstkárászt). 
      Ponty (Cyprinus carpio): ponty, potyka, potyesz (bizalmas), nyurgaponty, 
      toponty, nemesponty, tükörponty, tükrösponty, pikkelyes nemesponty, 
      vadponty (nem nemesített), cigányponty (sötétebb színű, oldalról erősebben 
      lapított, közepesen magas hátú vadponty), kakastökű ponty (csak a halászok 
      körében ismert név, olyan tükörpontyra mondják, amelynek a faroknyelén 
      néhány nagyobb, babszem alakú, a kakas heréjére emlékeztető pikkely 
      található). 
      Fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix): fehér busa, busa. 
      Pettyes busa (Aristichthys nobilis): pettyes busa, busa. 
      Réticsík (Misgurnus fossilis): csík, csíkhal, réticsík. 
      Vágócsík (Cobitis taenia): vágócsík, kőfúró, kőfúrócsík (utóbbi kettőt a 
      következő fajra is mondják). 
      Törpecsík vagy kőfúrócsík (Sabanejewia aurata): balkáni csík, törpecsík, 
      kőfúró, kőfúrócsík (utóbbi kettőt az előző fajra is mondják). 
      Harcsa (Silurus glanis): harcsa, folyami harcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz 
      alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel 
      márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete 
      színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy 
      szőke harcsa (világos színű), kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a 
      halászok körében az 15 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra 
      nem mondják). 
      Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus pannonicus): törpe, törpeharcsa, törpincs 
      (bizalmas, ritka), régi törpe (csak 1-2 éve, az új rokonfaj elszaporodása 
      óta használják). 
      Fekete törpeharcsa (Ictalurus melas): törpe, fekete törpeharcsa, új törpe. 

      Sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario): sebes pisztráng (a hegyi vizek 
      hala, de erős vándorlási hajlama következtében ritkaságként olykor ezen a 
      folyószakaszon is előfordul). 
      Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss): szivárványos pisztráng 
      (rendkívüli ritkaság). 
      Lápi póc (Umbra krameri): lápi póc (csupán az utóbbi években jelent meg, 
      alig ismert). 
      Csuka (Esox lucius): csuka, csukesz (bizalmas, ritka), mátyáscsuka (Mátyás 
      napján fogott példány). 
      Menyhal (Lota lota): menyhal, menyus (bizalmas, ritka), téliharcsa 
      (alakra olyan, mint a harcsa, de csak télen lehet fogni, amikor harcsát 
      nem). 
      Naphal (Lepomis gibbosus): naphal, napkárász (magas háta van, mint a 
      kárásznak), japánkárász, cifrakárász (tarka színezete miatt). 
      Pisztrángsügér (Micropterus salmoides): pisztrángsügér, feketesügér (a faj 
      ritkaság). 
      Sügér (Perca fluviatilis): a horgászok körében sügér, a régi halászoknál 
      durbincs, téli durbincs, durbancs, réti durbancs, dúbír, réti dúbír, 
      dúbér, réti dúbér. 
      Vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus): a horgászok durbincs, vágódurbincs 
      vagy paptetű néven említik, a régi halászok körében lezsér, siring, 
      pinafésű, pinagereblye (utóbbi két név magyarázatára adatközlőim 
      elmondták, hogy egykor állítólag e rendkívül szúrós hal igénybevételével 
      büntették meg hűtlenkedő asszonyukat a megcsalt férjek). 
      Széles durbincs (Gymnocephalus baloni): újabban széles durbincs vagy 
      Balon-durbincs, egyes horgászok szerint ponty paptetű (mert magas a 
      háta), egy halásztól a barna lezsér nevet is hallottam (amit színezete 
      indokol), de általában nem különböztetik meg az előző fajtól (a tudomány 
      is csak 1974 óta), az ott említett nevek tehát erre is érvényesek. 
      Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer): a horgászok selymes 
      durbincsnak nevezik, a régi halászok körében egyöntetűen ángvilla, 
      némelyeknél ángéla, ami csupán az előbbi változata (állítólag az egyik 
      halász akinek az anyósát Angélának hívták titulálta így előszeretettel 
      ezt a szúrós halat), de az általánosan ismert ángvilla után második 
      elnevezésként gyűjtöttem a selyemhal, selyemsügér, selyemdúbír, fehérsügér 
      (mert világosabb) nevet is, de ezek kevésbé elterjedtek. 
      Süllő (Stizostedion lucioporca): süllő, hóttsüllő (hótt = holt; halványabb 
      színe miatt a fiatal példányra mondják a halászok), szilvaorrú keszeg 
      (bizalmas: ha a süllő tilalmi ideje alatt egy jó ismerős halat kért, és a 
      halász szemhunyorítva visszakérdezett, hogy egy szilvaorrú megfelel-e, 
      akkor süllőt ajánlott). 
      Kősüllő (Stizostedion volgense): kősüllő, de az idősebb halászoknál inkább 
      tarkasüllő (mert erősebb színű sávok tarkítják, mint a süllőt). 
      Magyar bucó (Zingel zingel): furkó, bunkó, orsóhal (az alakja miatt), 
      barátfasz, barátbunkó, baráthal, a horgászok körében bucó, magyar bucó. 
      Német bucó (Zingel streber): az idősebb halászok szinte kizárólag reszelő 
      néven ismerték, de olykor erre is rámondták, hogy orsóhal, tehát utóbbi a 
      bucók közös nevének tekinthető; a horgászok német bucónak mondják, de a 
      duzzasztott folyószakaszról már két évtizede nem került elő a faj. 
      Amurgéb (Perccottus glehni): amurgéb (csak 1997-ben tűnt fel, még alig 
      ismert). 
      Tarka géb (Proterorhinus marmoratus): tarka géb (jövevény, még kevéssé 
      ismert). 
      Folyami géb (Neogobius fluviatilis): folyami géb (csupán néhány éve jelent 
      meg, még alig ismert). 
      Több faj (főként keszeg és küsz) fiatal példányaira: papírkeszeg, 
      levélkeszeg, fűzfalevél. 


      Az az itteni halászok körében általánosan használt, a szakirodalomban 
      (Herman 1887; Vutskits 1904; Unger 1919; Hankó 1925; Rácz 1996) eddig 
nem 
      említett halnevek a következok: csám vagy csámkeszeg (laposkeszeg), 
      szűcstű (küsz), fakókeszeg (bodorka), reszelő (német bucó). 
      A halászok szűkebb köre által ismert, a szakirodalomból ugyancsak hiányzó 
      halnevek: kacsaszájú tok (vágótok), fakéskeszeg (garda), szaronhízott 
      keszeg (bodorka), téliharcsa (menyhal), fehérsügér (selymes durbincs), 
      siring (vágódurbincs), hóttsüllő (fiatal süllő), kupak, kupri, kuppancs 
      (kis harcsa; de emlékezetem szerint Bél Mátyás a kuprit leírta). 
      Új névváltozatok: egérkapó (egérfogó, azaz domolykó), tintabélű (tintahas, 
      azaz paduc), selyemsügér (selyemhal, azaz selymes durbincs). 
      Bizalmas használatú helyi nevek, amelyek az irodalomban ismeretlenek: 
      kakastökű ponty (tükörpontyféle), kisszék (nagy dévér), piroscsizmás 
      (vörösszárnyú keszeg), kövesdi potyka (domolykó, jászkeszeg), ángéla 
      (selymes durbincs). 


      Befejezésül néhány régi kifejezés az idős halászok szóhasználatából: a hal 
      törzse a hal dereka, a pikkely az pityke, pitykej vagy halpé(n)z, a 
      kopoltyú az kopótó, kopótyú vagy koportyú, az úszóhólyag neve pukkantó, a 
      süllő hátúszójában a kemény úszósugár az dárda, a bognártüske az itt 
      boglár (melyből igét is képeznek: ha a hal boglárja belegabalyodott a