2000. március 25.

 

 

 

 

Maradandó pillanatok. FEHOVA  idején rebbenésnyi mosolyok, csillogó tekintetű horgászok ajkai között akohol tartalmú nedvek. Duruzsoló férfiak patikamérlegen kimért tartásának bocsánatos bűnökbe zuhanó összeomlása országos lefedettségű, lassan korosodó középosztályának feltételek nélküli hite egy új, szebb asszonyban, folyóban, jövőben. Gátakat nem ismerő, kimeríthetetlen energiával mesélő, regélő, danoló, egyhangúságát csatornák mélyéről felhőkbe, vízparti jegenyefák fölé repítő jókedvű kakofónia. Vállalt felelősséggel, szívrobbanásig agyonhallgatott, engedékenyen ellenőrizetlen, póztalan heroizmus libbenésnyi szárnyalása, egy frissen világra tárt tekintetű horgász egyenpólója felett. Csuka rablása. Talán soha olyan jókedvűen nem csilingeltek az ereszről leroppanó jégcsapok, mint ezen a tavaszon, pedig még senki nem sejthette, hogy majd március 25-én ugyanolyan vidáman csörrennek meg a blokkoló órák, amikor Kiss Barna kipenderül a vidéki gyárkapun kollégáival és az ott strázsáló portás szeme közé bökte:  na öreg ma bámult rám ilyen gyanakvóan utoljára, jövő héttől más farzsebét röntgenezheti  nincs-e benne véletlenül egy gyapjú bála, mert ami bűzlik legfeljebb csak a seggem, azt  szagolhatja este, reggel. A csillagos égig röppent a brigád röhögése, még a kocsma hűvös pléh pultjánál is ott hullámzott amikor a hetedik korsó sört itták Kiss kolegájuk búcsúztatásán. Az adta meg az egész kanbuli alaphangját, hogy Kiss Barna egyszerűen ki lett rúgva. Mindenki a vállát veregette, mert bár mindenki tudta róla, hogy munkaidőben a folyó felőli kerítésen átmászva gyakran horgászik, mégis a Svarc Mari miatt tették ki a szűrét. Kiss Barnának ugyanis Mari az égő szemű, kék köppenye alatt hullámzó keblű, dézsa farú menyecske csavarta el a fejét. Sokat nyomott a latban, hogy olyan bokája volt, mint egy vödör és erre Barna különösen bukott, mert minden lépésénél a busa fárasztására emlékeztette. Minden előzetes bejelentés nélkül egy esti műszakban szó nélkül leteperte a szárító motring raktárában és a dagadó bálán addig gyúrta, gyömöszölte Barnát, amíg ki nem csikart belőle egy korai magömlést, plussz meghívást a közeli csárdába  vacsorára. Ettek jó csípős halászlevet. Benyakaltak két hosszúgnyakút a dörgicseiből, Mari még megtoldotta két konyakkal is. Mégis Barna körül indult meg a világ, Mari vitte haza vállon. Átvilágított mindenen a márciusi éj és Barna szeméből oszladozni kezdett az alkoholmámoros  hályog, de ügyefogyottan csüngött juszt is Mari erős karján. Hadd cipeljen csak az ágyig, morfondírozott, a kapuban nagynehezen a lány kezébe nyomta  a kulcsot, majd a lány  leejtette az ágyra és szedelődzködni kezdett. De alighogy megigazította ruháján a ráncokat mell-emelőjének kosarából kibuggyanó melleit Barna átölelte és a hátsó varrásnál röviden,  határozottan rándított egyet. A hatás káprázatos volt Mari úgy bújt ki mindenéből mint a vedlő kígyó. Ágyra zuhantában forró testére rántotta a meglepett fiút és úgy fogadta magába, mint egy tizes csuka a kettes körforgót. Kiss barátunkkal úgy forgott Gallilei, hogy nem győzte hajtogatni és "mégis mozog", és "mégis mozog". Mari meg csak azt skandálta önkvületében, csak a gyárban ne szólj senkinek. Barna ugyan nem értette, de megígért mindent. Aztán csütörtökön, mire bement a délutános műszakba már mindenki együttérzően, cinkosan somolygott a pofájába, csak a Koltay művezető nem. Felkérette magához és  közölte másnap már nem kell jönnie, nem felel meg az olasz tulajdonos elvárásainak. Felmondási idejét sem kell ledolgoznia, kifizetik, fel is út le is út. Méghogy nem feleltél meg,  röhögött az egész brigád. Éppen hogy nagyon is, főleg a Marinak de az a Koltay nője, te marha. Na erre iszunk egyet, így kötöttek ki a kocsmában. Kiss haverja aki főállásban az egész kisvárosnak CD-t másol hátul a garázsban, még a telefonon keresztül is érezhetően  hitetlenül, de mégis büszkén himbálta a fejét. Kirúgtak? Nőügy? Hihetelen. Nos mindegy, most legalább ráérsz. Gyere szombaton hatra, elmegyünk a

találkozóra.

Üdv: Hinta