ListaBörze

Jin személyes beszámolója Kelet Pesti kalandjairól.

Az úgy kezdödött, hogy egy hete nincs idöm a leveleim olvásására. Igy emlékeim fedezetében, elindultam az Örs vezér tere-felé, merthogy az "IKEA mögötti részen" van az irodaépület, saját ebédlövel, miegymás. Megérkeztem, megnéztem a festöi szépségü rendelöintézetet, majd a horvát ovit, megkérdeztem nehány helybelit, tudnak e valamiféle irodaépületröl, és a harmadik idióta válasznál úgy döntöttem, megkérdezem a LISTÁT. Besutyorogván a munkahelyemre, sikeres konnekcióba léptem, az áldott listabörze online géppel, és immár pontos cimmel felvértezve indultam ujra utnak. Kalandos utazás a 80-as trolival, majd benszülött lakók útmutatása alapján tovább a 81-es trolival. A harmadik körnél kezdtem gyanakodni ... A soför is. Végül, az eredeti végállomáson leszáltam és ujból ( hiába nem tanulok a hibáimból ) egy benszülött segitségét kértem. Elirányitott . Totál az ellenkezö irányba. Vissza, a nullpontra, majd tovább. A következö keresztezödés már gyanus volt, de nem mertem ujabb szaktanácsadóhoz fordulni, igy inkább körbejártam egy háztömböt. Azóta sem értem, miért van egy háznak mind a négy oldalára az irva hogy: Gvadányi-utca. Ha még körut volna ... Logikai uton már megközelitettem a Füredi-utca pontos helyét. Hosszú volt és sáros, ami meglepö egy logikai uttól . De sikeresen célba értem, és némi hidegélelem ( zsiroskenyér hagymával ) és lélekmelegitö ( házipálinka ) magamévá tétele után kapcsolódtam a társasághoz. Éppen állófogadás volt, mindenki körben állt, már azt hittem hogy gyilkososdit játszanak, de nem, komoly szakmai kérdés merült fel ( szex-ma, vagy nem szex-ma? ) Az udvariassági körök után, távoztam a mellékhelységbe ( ronda, nyirkos idö volt odakinn ). A már emlegetett pisoár fölötti, mintegy adventi-koszoru engem is meglepett, töprengtem is miféle megválto eljövetelét vagyon az ott hirdetve, vagy minek állit emléket. Aztám mikor hátatforditottam eme fura mementónak rájöttem a funkciójára. A " koszoru " ugyanis rámüvöltött , hogy "hepi kriszmasz !" és utána danászni kezdett, és én ugy éreztem egy füst alatt mindent el lehet intézni, pisi, kaki, miegyéb. Enyhén remegö tagokkal vonultam ki az objektumból, ami persze ujabb adag házipálinka és amcsi viszki megigénylését tette jogosulttá. Az ottlévök addigra leültek. Nem álltatták magukat. És megjöttek a beigért távozottak is, de csak hogy elköszönjenek. Még vagy két órai mindenféle témáju, és nagyon jó kedélyállapotu beszélgetés folyt, de minden elfogyott, az aprósütemény, és a Hinta lánya, apja nyakáról lefelé lógva , x-edszer tette fel a provokativ kérdést: " Mikor megyünk mááááár ? " ... asztalt bontottunk . Ezután egyemberként - illetve kétemberként, mert kedves Ifju Barátom ( ne haragudj de a nevedet elfelejtettem, köszönhetöen a jelentös mennyiségü és meg nem alapozott égetett szesznek ) átvitt minket a Fishmániába. Itt találkozhattam Walter mesterrel , és Tatonkával , és érdekes beszélgetést folytattunk , aminek során olyan pipec szakkifejezések nem ugrottak be ( barackpálinka volt ), mint "úszó" , "ólom" , "horog" , vagy éppen "hal". De azért épitö jellegü volt a diszkurzus, megtanultam például a gördülö-ólmos horgászási módszert, amivel másnap nagyon szép sok papiruszadékot fogtam a Nagydunán. Tényleg nagyon jól éreztem magam , és epedve várom a legközelebbi listás megmozdulást. Köszönet minden szervezönek, elsosorban Hintának , és külön köszönet a titkos táblagyártóknak is..

Üdv : Jin