Mirelit hal!

Hallva a szerdai idojarasjelentest, eszembe otlott, hogy tan ideje lenne behozni a csonakomat az Atkai-
holtagrol, meg mielott a sok beleesett eso befagyna, s megrepesztene szegenyt. Meg is beszeltem
harom kollegammal, hogy meg a nagy havazas elott, Penteken delutan kimegyunk erte, s behozzuk.
Pentek du. 2-re beszeltuk meg a projektet. Szep tiszta reggelre ebredtem. Gondoltam, lehet, hogy meg
pergetek is egy majd kicsit hamar ugy is kint leszunk, ebben a kicsit hideg, de azert jo idoben. No, 10
orakor elkezdett szakadni a ho. Haaah, gondoltam, ez csak egy kis szorvanyos havazas lehet, a TV2
szerint csak Pentek este er ide a komoly havazas. Delben mar kezdtem egy kicsit aggodni, mivel a
hoeses nemhogy elallt volna, de szepecsken kisebb hoviharra erosodott. Remuletemben
osszetrombitaltam a tobbieket, s egykor mar uton is voltunk. Mit ne mondjak, amint lekanyarodtam a
gatra, osszeszorult a szivem. 10 cm-es hoban, latyakban zotyogtunk el a halorhazhoz, a betonut vegeig.
Onnan gyalog mentunk a kb. 1.5 km-re levo csonakhoz. Eleg annyit mondanom, meg a sapkam hegye
is saras lett, mire odaertunk. De nekem meg szerencsem volt, en vittem az evezoket, amelyek sokszor
megmentettek a szoszerinti pofara esestol. Nemugy a haverjaimat.
Reakciok:
elso 100 meter: "De gyonyoru ez e szuz havas taj, nem hogolyozunk?"
100-500 meter kozott: "Mintha lehult volna az ido, nem erzitek? Hozhattam volna egy bakancsot."
500-1000 meter: "Valaki torolje le a sarat a szemuvegemrol, hama'r fel tudok allni! Csak ne esne ez a
rohadt ho, nem lattam azt a rohadt godrot!"
1000-1500 meter: "Az is hulye, aki ilyenkor itt maszkal ebben a qrva sarban! Arrol nem is beszelve, aki
idehozta az embert!"
A csonaknal: "Vegre ideertunk, ha innen kijutunk sosem allok veled szoba, az utcat is elkerulom, ahol
laksz!"
Ketten beultunk, s evezni kezdtunk vissza a halorhazhoz. Persze szembeszel fujt, hullamzott az egesz
to, s jol beteritette a ho a burankat. Ropke 20 perces evezes utan a metszo szelben, amikor mar nem
ereztem a kezem, vegre meglattuk a halorhazat. Gyorsan kikotottunk, felraktuk a csonakot a
tetocsomagtartora, ami nem akarmilyen mutatvany, mivel a csomagtarto a papir szerint 50 kilot bir.
Ezutan marcsak a gatra kellett feljutni, de ezt egyesben szep lenduletesen megoldottuk. A vegefele
mar egy santa csiga is lehagyott volna minket, de sikeresen felertunk. Ezutan mar csak az oldalszellel
kellett megkuzdeni, ami igyekezett letolni minket a gatrol. A Vasarhelyi uton mar semmi sem tortent.
Mikor leraktuk a csonakot, barataim kihuztak magukat es kijelentettek, milyen jo buli volt, es mennyire
elveztek. Meghuztam magam, s inkabb nem ideztem korabbi sulyosan becsuletserto szavaikat, s
magamban vigyorogva gondoltam a tavaszi felhoszakadasszeru esozesekre, amikor is majd ujra
kivisszuk a csonakot...

Mellesleg hogyan kell szabadban szakszeruen tarolni egy muanyag csonakot? Segitsetek!

Azert sem kerek bocsanatot, mert ilyen hosszu es offtopic voltam. Jo kis kaland volt.
Ja, mellesleg talalkoztunk megszallott horgaszokkal is, akik nyakig behavazva semmit sem fogtak.

Udv: hbel@