Nem is akarmilyen! Az igazi Transszilvananiai Vermokusok
egyenesagi leszarmazottja vagyok.
A dolog egy artatlan erdelyi kirandulassal kezdott, amikor is a
Csiki hegyeket szerettuk volna bejarni, de a nyelvi nehezsegek
mia' rossz vonatra szalltunk es a Havasalfold riasztoan szep ormai
alatt zakatoltunk. A volgyekben, mint egy-egy csesze tea
gozologtek, kavarogtak a falucskak, es a templomtorony ugy
meredt ki beloluk, mint a kanal nyele. A latvanyt hol fenyvesek
tomor lombfala takarta el, hol tolgyesek teltol kopaszitott agai
kaszaboltak ossze. Vegul is, egy aprocska allomason allapodott
meg a szerelveny, a mozdony akkorat szusszantva, mint aki soha
tobbe nem akar utnak indulni. Valoban igy is volt, mert ne'mi
nyuglodes utan megertettuk a kalauz (es allomasfonok), szavait,
miszerint a lokomotiv kipurcant, es holnap ilyenkor jon csak a
kovetkezo, a potalkatreszekkel. Azt is megtudtuk, hogy a faluban
van vendegfogado. Az aprocska peronrol, ket ut futott le, mindketto
a telepulesre, a rovidebbik ot kilometeres, de mi a hosszabbat
valasszuk, mert biztonsagosabb. Persze mi a veszelyesebbet
valasztottuk. Hamar megbantuk.
Itt a hegyek kozott valoszinutlenul hamar szall le a sotetseg. Az
egyik percben me'g a kesodelutani Nap almos sugarai aranyozzak
be a latyakos utat, a kovetkezoben mar alnok es alattomos homaly
ragad a bokadra, es kuszik fel a labsza'radon, testeden, arcodon,
hogy aztan osszecsapjon a fejed felett, elnyelve orokre. De
legalabb is reggelig. Ilyenkor minden go:ro:gy az ellenseged,
minden katyu az eletedre tor. Mar epp a visszafordulas
gondolataval foglalkoztunk amikor a hatunk megett felkelt a
telihold. Ez sem olyan "felkeles" volt. Hirtelen bujt elo egy
hegycsucs mo:gu:l, eros fenyevel ha nem is kedelyesse de szeppe
teve az osvenyt. De ez is csak az erdo trukkje volt. A levego
rohamosan hult, es mint kobor lelkek leg-testei, ugy kuszott elo a
foldbol, a fu"bol, a bokrokbol a ko:d. A Hold elobb elsapadt,
hajmazas leplet vont maga kore, majd szine narancsszinuve valt,
kesobb vervorosse. Baljos, sarga udvaraval ugy nezett le rank mint
egy demon szeme. Ekkor hallottuk meg eloszor az a fura zajt.
Mintha durva vasznat csiszatoltak volna az erdes fato:rzseken, de
ennek a hangnak nem volt iranya. Mindenfelol jott. A lombokbol, az
odvakbol, a kovekbol. Csak az eles reccsenesek jeleztek biztosan
a felelmetes tenyt - nem vagyunk egyedul. Jeges remulettel a
szivunkben, nyakunk behuzva, hidegen izzado tenyerrel
szaporaztuk meg lepteinket, szinte mar futottunk volna, ha ezt a
nyirkos talaj engedi. Es jottek az arnyak. Elobb bizonytalanul, mint
egy-egy ellibbeno kodpamacs, majd a periferikus latasunk
legszelen, de jol erzekelhetoen, de mire tekintetunk odakaptuk,
mar sehol se voltak. Zihaltunk a tempotol es a felelemtol, es
zaklatott agyunk mar nem birt megalljt parancsolni... tarsam egy
jokora, foldon fekvo husangot felkapva allati uvoltessel belevagta
sotetsegbe.Csond lett. Dermeszto, siri csond. De nehany
masodperc mulva, par meterrel elottunk, gonoszul izzo szempar
jelent meg... majd meg egy... majd meg egy... Korbe az agakon, a
tonkokon, egyre csak gyultak ki a szemek, mint sok apro voros
hold. Es egy pillanat mulva elszabadult a pokol... Felelmetes
makogassal vetettek rank magukat a vermokusok, es martak
belenk felelmetes metszo"fogaikkal...
Azota teliholdas ejszakakon, mikor a hold veres sajtkent csung az
egen magam is vermokussa valtozom, diot es mogyorot lopok a
kamrabol, ablakok elott ugralva riogatom a kitekat-macskakat es
reggelre leszarom a kerti butort.
***
________________________________________________________
_____________________________
Get more from the Web.  FREE MSN Explorer download : http://explorer.msn.com