Nádi úszós pontyozás

Igéretemhez hiven megpróbálom összefoglalni Lista tagjaink levelei alapján a Nádi Úszós Pontyozással kapcsolatos tapasztalatokat.

A vélemények alapján a következö csoportositást alakitottam ki:

1. A hely kiválasztása, rendezése

2. Etetés

3. Horgász eszközök. Bot, orsó, zsinór, úszó, horog

4. Csalik

5. A kapás kiértékelése, bevágás, fárasztás, szákolás

1. A hely kiválasztása, rendezése. A nádi horgászat, amint a neve is mutatja a nádas közvetlen közelében, nádszélen, nádöbölben, belső nádlyukakban történik. Itt keressük a nagyobb pontyokat esetleg amurokat. A nádi környezet egészen más viszonyokat teremt horgász és hal között mint a nyiltvizi, vagy a hinarasokban való horgászat. A nádas a maga sürü keményszálu világával számos olyen elönyt nyujt a halnak, amit a horgásznak ki kell védenie, ha meg is akarja fogni a megakasztott halat. Kusza nádszövevények között szinte semmi esélyünk sincs a hal megfogására, megtartására. Igy a nádi horgászhely mindig egy kis tiszta vizfelület, vagy ritkás nád amit meg lehet közeliteni csónakkal csendben, vagy elérhetö partról is. Ez a kis szabad viz lehet, hogy csak néhány négyzet deciméternyi, de lehet több négyzet méter is. Tapasztalataink szerint a vizmélység 50-60 cm-töl a 2.50-es vizig jó lehet. Tavasszal a melegedö vizeken eredményesebb a kis viz. Késöbb a nagyobb vizmélységek a jobbak. A legszerencsésebb, ha sikerül olyan helyet lelni ahol szinte semmit sem kell alakitani. Ezt a környezetet a halak megszokták, vélhetöen akkor is ott maradnak ha itt horgászni kezdünk. Ha rendezni kell a helyet ez csak a legszükségesebb nádszálak eltávolitására szoritkozzék,azokra amik utban vannak a leállásnál, a bedobásnál. Próbáljuk elképzelni a megfogott hal merre menekülhet és ezekben az irányokban is vizsgáljuk meg a környezetet. Nem a legszerencsésebb ha például az etetett nádlyuk mögött össze vissza törött száraz nádszövevény van. Az ide bemenekült hal majdnem biztosan győzni fog. Ezt a dzsungelt óvatosan rendbe tehetjük, hiszen nem élö nádat kell kiszednünk. Ha mégis élő nádat kell vágni célszerü ezt a viz felett 5-10 centire megtenni. Az igy levágott nádszálak az etetés közeléban jól jelzik a halak mozgását. Igy is nevezzük ezeket: Jelzőnádak.

Mielött bármit is tennénk az előzőek szerint, vizsgáljuk meg a feneket. Legjobb a növényzet nélküli enyhén iszapos, kagylós fenék. Ha nádtorzsák is vannak akkor a bedobásnál, a szerelés kivételénél ezt figyelembe kell venni. A szerelést ki kell emelni és nem kihúzni. Megesik ilyenkor, hogy a hal a csali kóstólgatása közben nádtorzsa alá, közé löki a csalit. Óvatosan ki lehet emelni ilyenkor is. Volt olyan kalandom, hogy egy 9.60-as ponty háromszor torzsa alá lökte a csalit. Mindháromszor sikerült kióvatoskodnom, végül negyedszerre felvette és megfogtam. Ha a fenéken tüskéshinár van kerüljük el, ide ponty nem jön. Majdnem ugyanilyen rossz a sürü alacsony növésü fűszerü hinár. Itt ugyan lehet ponty, de nehezen találja meg a csalit. Másik veszélyforrás ezeken a helyeken a bodorka. Nagyon szeretik ezt vizalatti füvet. Igaz, hogy a nagyja jó fogás, de nem erre vágytunk.

2. Etetés. Egyhangu vélemények szerint csak szemes anyaggal etetünk. Kukorica, áztatva, főzve, búza ugyanilyen módon elkészitve. Induláskor zömében búza egy két napig egy kupacban beöntve,egyszerre 2-3 liter.. Ekkor a keszegnépség szépen kifürdi az iszapot az etetett helyről. Ezt a kis mélyedést harmadnap már meg kell találni. A továbbiakban is ide etetünk több kukoricával, de némi etető anyagot a kis mélyedés környékére is szórjunk utjelzőnek a halaknak. Az etetés mennyisége az első néhány nap eredményétől függ. Szentgyörgyi Attila szerint sokat kell etetni, mindig és mindenkor, természetesen ha egyáltalán van halfogás, halmozgás.Azt hiszem igaza van, bár az én tapasztalataim ezt nem igényelték, igaz ezek régebbiek, amikor az ország nádas vizeiben még sokkal több volt a ponty. Én és horgásztársaim rendszeresen használunk klf. aromákat a szemes etetőanyagba. Módjával! Legtöbbször ánizst. Igaz, hogy pontos összehasonlitó adatom nincs az aromásitott és az enélküli etetés hatásosságáról. Még valami. Néhány pecatársam esküszik a csónak oldaláról vizbe lógatott kenyeres zsák csalogató hatására. Természetesen nem etetés helyett, csak kiegészitőként.

3. Horgász eszközök. Itt voltak a legnagyobb eltérések a tagok véleményeiben. Megpróbálom leirni a szerintünk optimális nádi szerkót.

Bot. Megoszló vélemények 3.50-től 4.80-ig. A dobósulyban szinte mindenki a 100-300 gramm közöttiekre adta voksát. A mai technika mellett mindegy, hogy teleszkópos, vagy többrészes. Anyaga sem különösebben lényeges, mert nincs szükség könnyü botra hiszen nem kell kézben tartani. Fontosnak tartom a B vagy C akciót. Lényeges tulajdonsága a jó nádi botnak az erős, gerinces középső rész, hiszen a halat rövid pórázon kell tudni irányitani. A rövidebb bot kisebb nyomatékkal hat csuklónkra, karunkra, viszont a nádba futó hal a zsinórral a mélyebb vizrétegekben éri el a nádat, igy azt nehezebb eldönteni. Ebben az esetben ha elakad a hal és nem fordul le a horogról a csónakkal kell érte menni. Hosszabb botnál a zsinór a viz felett vagy a felszin alatt éri el a nádat, nagyobb az esély a nádszálak eldöntésére, kisebb az elakadás veszélye. Ki ki döntse el mi a fontosabb számára.

Orsó. A mai botok, zsinórok mellé véleményünk szerint már nem való a tároló orsó. Peremfutó vagy multiplikátor legyen a zsinór alatt. Nem a csapágyak száma a döntő, hanem a jó fék, erős szerkezet, minél kevesebb, inkább semmi müanyag alkatrésszel. Ezeknek a feltételeknek eleget tesznek a 40-50 -es peremfutók, a kisebb multiplikátorok. Ma már készülnek multiorsók európai szokásoknak megfelelően, amik a bot alatt vannak, bal és jobbkezes kivitelben. Zárt dobu peremfutót nem tennék fel egy nádi botra. Előnyösnek itélem a peremfutók közül a dupla fékes orsókat, ahol a beállitott névleges fékerő egy második fék-karral csökkenthető vagy növelhető. Ne tévesszétek össze a nyeletőfékes orsókkal. Ezek a boyli horgászat kellékei.

Zsinór. Két véglet volt a levelekben 0.20 és 0.50 a monofil kategóriában.Egyet kell értsek a levelek szerzőivel, mert ma már egyáltalán nem biztos, hogy a nádban, nád szélen csak a nagy ponty jön. A kisebbeket, a nagy dévéreket pedig 50-essel nem lehet megfogni. Ettől függetlenül a legtöbbünk a 12-15 kg-os szakitószlárdságu zsinórokat részesiti előnyben. A mai szuperzsinórok korában ez a kategória a 0.32-40-es zsinórok közül kerül ki. Eltérő vélemények voltak a szövött zsinórokról. Az első generációs szövöttek igen lágyak, ami előny a horog elött, de hátránya a gubancképződési hajlama. Ha gubanc akkor elő kést. Kibontani lehetetlen. Néhány rossz minőségü szövött is rontja eme zsinórok hirnevét. Ezek a zsinórok (nem a rosszak): Corastrong, Hypron, Dyneemax stb. A második generációsak már nem ilyen lágyak, bivalyerősek, a szövetszerkezetet kivülről egy fólia szerü burkolat fogja kürül. Igaz, hogy ez a külső réteg a használat során kopik, a zsinór "szőrös" lesz, de ez nem csökkenti a zsinór teherbirását, csak ronda. Ezek a zsinórok: Fireline, Power Pro, Spyder stb. Az emlitett 12-15 kg-os szakitószilárdságuak a 0.12-25-ös zsinórok közül kerülnek ki. Személyes tapasztalataim vannak a Corastronggal, a Hypronnal és a Fireline-nnal. Mindegyikkel fogtam nagy halakat, de ma már csak a Fireline-t használom. Tapasztalataim megegyeznek az előzőekben leirottakkal. Itt le kell irnunk, hagy a nádi peca nem a finomkodó horgászat. Tesszük ezt anélkül, hogy bármi ellenérzésünk lenne a finom, könnyü szerelésekkel. hiszen mindegyikünk ismeri és műveli sportágunk eme szegmensét is.

Úszó. A nádi horgász kétféle úszótipust használ, feltolóst vagy felfektetőst, csúszóra szerelve. Gyakoribb a feltolós úszó használata. Az úszó ki kell birja a kemény harcot a nádi könyezetben. Erre csak a massziv zsinórkarika rögzitésü, rugalmas anyagból készitett antennáju úszók képesek. Az úszótest anyaga majdnem közömbös, lehet parafa, balzafa vagy valamelyik kemény, többnyire poliuretán, habanyagból készitett. Az antanna festése alkalmazkojon a zöld nádi környezetben való jó láthatósághoz. Legtöbbször sárga-fekete csikozásu. Éjszakai horgászathoz az antennára fehér vagy sárga fényvisszaverő fólia csikokat ragasztunk, igy igen jól láthatók. Az úszók teherbirására vonatkozó vélemények 2 és 6 gramm közötti szórást mutattak. A 2-3 grammos úszók jobbak a kényesebb kapásoknál, de nehezebb velük kis helyre pontosan dobni, különösen mélyebb vizben, mert mire a csali leér a fenékre az úszó 20-30 centit is visszahátrál a horgász felé. A nehezebb úszóknál ez a hiba 10-15 centiméteren belül van. Az ólmozás többnyire egyben van, a horog felett 5-7 centire. Ha kényesebbek a kapások megosztjuk két részre úgy, hogy a felsö meritse el az úszót az antenna tövéig, a horognál levő pedig az antenna teljes hosszában. Mindezt a horoggal szerelt készséggel állitsuk be. Az ereszték beállitása látásunk függvénye. Jószemüek, sima vizen 1-2 centire engedik fel az antennát a felszin fölé, mások 3-4 centire. Hullámos vizen ehhez 2-3 centit szoktunk hozzáadni. Természetesen mindez a feltolós úszókra igaz. Felfektetős úszóról egyetlen levél sem tett emlitést, én sem használtam soha. Igy csak az irodalmi adatokra támaszkodhattam volna, de ezt nem akartam megtenni, hiszen saját tapasztalataink összefoglalását vállaltam fel.

Horog. A nádi pontyozás nem a kis horgok kategóriája. A leginkább használatos méret a 2, 1, 1/0 esetleg a 2/0-ás. Rövid száru, vastaghusu, öblös formátumu horgok a leginkább használatosak. A horog három lényeges feltételnek kell, hogy megfeleljen. A bevágáskor üsse át a ponty porcos orr részét, öble minél nagyobb részt fogjon át a ponty szájából, végül ne hajoljon ki a fárasztás közben. Az sem baj ha egy nagy ponty kifogása után nem kell horgot cserélni, mert nem törött le a horog csúcsa. Ennek a feltétel rendszernek ma a korszerü Hitech módszerekkel, carbon, titán, wolfram ötözetü acélokból készitett horgok a megfelelők. Az egyik legjobb, igaz drága horogtipus az Owner. Speciális horogcsúcs kiképzése van. A horogcsúcs nem körkeresztmetü, hanem olyan mint egy háromélü tőr. Igen fogós, erős jószág, titánötvözetü acélból. Ha szövött zsinórral horgászunk akkor csak füles horog használható, mert a szövöttel nem lehet teherbiró lapkás horogkötést késziteni. A szövött zsinór horogkötése a Palomár csomó. Rajza sok helyen megtalálható, a Fireline dobozán is.

4. Csalik. Általános vélemény a kukorica csalik használata. Saját fözésü vagy kész kukorica csalik klf. izesitéssel. Ritkábban, de használatosak a klf. tésztaszerü anyagokból készitett gyurmák. Saját tapasztalataim szerint hatásos lehet a vastag giliszta is. Öreg pecások szerint a nagyobb pontyokra igen jó csali a fött burgonya. Ha elég nagy a mérete -mogyoró, cseresznye, dió nagyságu- kivétel nélkül nagy ponty lehet a zsákmány. Bojlival nemigen szoktak nádban úszóval pecázni, igy erröl nincsenek tapasztalataink. Szórványos adatok vannak nádi pontyozásnál kagylóbél csaliról is.

5. A kapás kiértékelése, bevágás, fárasztás, szákolás.

A kiértékelhetö kapás a feltolós szerelésen általában minimum 3 cm-es emelést jelent. Hideg vizben, kisvizben (50-60 cm.) nem is nagyon várhatunk nagyobb kapásokat. Elsö esetben a pontyok lelassult életfolyamatai miatt, második esetben pedig nincs helye a halnak a kis viz miatt igazán "tótágast" állni a kapáshoz, ezért csak kissé megemeli a csalit majd elindul vele. Viszonylag ritka a meritős kapás, ha az úszó elmerül annak oka többnyire csali körül mozgolódó hal nekiúszása a zsinórnak. Ha mégsem ez történt, azt megmutatja az úszó elötti laza zsinór lassu kifeszülése. Sajnos ekkor a halunk többnyire már a nádban van, különösen mélyebb, 1-2 méteres vizen. A "legtisztességesebb" kapás egy 6-7 centis emelés, utána néhány tized másodpercre megálló úszó. Ekkor érkezett el a bevágás pillanata. Természetesesen ezek megállapitásaink nem törvényszerüek, de fedik a nagy átlagot. Kivételek vannak, de nem mindig találjuk meg a magyarázatát. A mi vizünkön, amelyik az északi balatonpart egyik nádasa, ezidén több horgásztárs fogott pontyot olyan kapással, amelyik 1-2centis emelés volt, majd elmeritve az úszót elindult a hal. Mindez 1.20-1.60-as vizben kellemes májusi estéken. Az igy fogott pontyok 1.5-2 kg.-os tükrösök voltak. Ma sem értjük az okát ennek a viselkedésnek.

Bevágás. Abban megegyeznek tapasztalataink, hogy keményen be kell vágni a nádi pontyozásnál. Ennek szerintünk két oka van. Akkor a legjobb az akadás ha a horog átüti a ponty porcos orrát. ebben az esetben az erőszakos fárasztáskor is kicsi a valószinüsége a lemaradásnak. Másrészt a kemény bevágás meglepi a halat és nagy valószinüséggel sikerül felénk forditani. Ekkor viszont először felénk indul el és nem a veszélyesebb nád irányába. Miután a csónak mellett, mögött általában nyilt víz, ritka nád van a hal első kirohanását könnyebb kivédeni. E két megállapításunk sem szentírás különösen nem igen nagy pontyok esetén.

A fárasztás folyamatában élesen elkülönül két vélemény, különösen a nagy pontyok esetén. Az egyik tábor jelszava: "Engedd el, hogy megfoghasd." Azaz ne erőltessük a végletekig a hal gyors megszákolását, inkább jó fékerő mellett engedjük a nádba, mert többnyire ugyis valamilyen ritkább nád nyiladékba fog befutni és ugyanott vissza is lehet kényszeríteni. Saját, valamint közvetlen pecatársaim, tapasztalatai szerint ez féligazság. Nagymértékben függ a siker a nádi környezettől. A másik tábor azt vallja, hogy erős szereléssel keményen kell bánni a hallal, lehetőleg egy-két húzással szákba terelni. Ők azok akik mindig bíznak a tökéletes akadásban, felszerlésük teherbírásában. Szerintünk ez a vita sosem fog lezárulni. Mindig előfordulhatnak sürü nádba futó visszahozhatalan halak és keményen fárasztott, szájból kiakadó, vagy zsinórszakító, bottörö és igy megmenekülő pontyok. Ez az egyik szépsége sportunk eme ágazatának, valamint az, hogy a tényleges helyzetben másodpercek alatt döntenünk kell. A rossz döntés korrigálására nem sok esélyünk van. Nincs lefutott helyzet, amig a hal nincs a szákban.

Hogyan kerüljön a hal a szákba. Szintén kétféle vélemény van. Az egyik azt mondja fej felől szákoljuk meg a pontyot. A másik tábor módszere, hogy a kifárasztott halat kissé megemelve alátólva a szákot a farka felöl csusztassuk a meritőbe. Bármelyiket is alkalmazzuk ne feledkezzünk meg egy lényeges dologról. A kifárasztott hal utolsó erejével lehet, hogy megugrik, ha megérzi a meritőt és ekkor szakit, vagy leakad, ezért a szákolás elött lazitsunk a féken. Tegyük ezt azért is, mert ekkor már igen rövid zsinóron van a hal igy a zsinór rugalmassága nem segiti a fárasztást. Még néhány szó a merítőszákról. Nádi pontyozásnál elengedhetetlen a merev keretes, nagyméretü merítőszák. Adott esetben egy nádcsomóra felakadt halat más tipusu meritővel nem lehet megmenteni.

 

Ennyiben tudtuk összegezni nádi pontyozási tapasztalatainkat.

Az összeállítást az alábbi levelező társak anyagainak felhasználásával készítettem el:

Blendl Mátyás, Hegyi Péter Attila, Hollós Péter, Kiss István, "Kriszhu" Krisztián, Monostori József, Szentgyörgyi Attila, "Steve", "Kősüllő" Szili László.

Gábor, az öreg