Magyarország területéről utoljára 1842. július 8-án észlelhették a
teljes napfogyatkozás, és legközelebb 2081. szeptember 3-án figyelhetünk
meg hasonlót. Sokunk életében tehát az idei volt az egyetlen olyan
napfogyatkozás, amelyet akár itthonról is végignézhettünk. A tudósok a
régi elbeszélések alapján előrejelezték, hogy az állatok és a növények
is érzékenyen fognak reagálni a hirtelen beálló jött sötétségre. A
kutyák vonítani fognak, a baromfiak riadtan futkosnak, a madarak
visszatérnek fészkükbe és e
lhallgatnak. Feltételezték a napfogyatkozás
hatását az emberekre is, vagyis háborúk kitörését, és egyéb
szerencsétlenségek bekövetkeztét. Nostradamus jóslata a következőképpen
hangzott: "1999-ben a hetedik hónapban eljövend az égboő a rémület nagy
királya.
Új életre kelti a mongolok nagy királyát. Akkor és előtte a
Mars uralkodik". A napfogyatkozás hatását Magyarországon több
kutatócsoport vizsgálta. Ezeket a vizsgálatokat foként inkább fogva
tartott, illetve háziasított állatokon végezték. A sötétségre val
ó
reakcióikon kívül feltűnő viselkedésbeli eltéréseket nem tapasztaltak.
A GATE, Haltenyésztési Laboratórium, a Pecalista számítógépes levelezo
rovat és a MAHOR szerkesztősége horgászversenyt hirdetett az 1999.
augusztus 11-i napfogyatkozás alatt a legnagy
obb halat kifogó
horgásznak. A verseny nem titkolt célját az adta, hogy a kifogási,
igazoló statisztikák mellett a jelentkezők küldjék be általános
tapasztalataikat az "évszázad eseménye" alatt tapasztalt horgászvízi
élményeikről. A Magyarországon számon t
artott közel négyszázezer
horgászra alapozva jogosnak tünt az az elvárás, hogy sokan közülük
nézelődés közben is megpróbálnak néhány halat a horogra csábítani. Így a
remélhetően nagy számú horgászjelentés statisztikailag is elfogadható
állapotot fog tükröz
ni. A cél tehát a következő volt: vadon élő
állatoknak, természetes körülmények közötti, természetes viselkedési
formájuk (a táplálkozás) esetleges megváltozásának lemérése. Szemben a
lokális, és csak néhány állatra kiterjedő megfigyelésekkel, tudtunkkal
i
lyen jellegű, országos szintű felmérés még nem készült, amely átfogó
képet adott volna egy természeti jelenség alatt beállt változásokról.
A verseny tudományos célzata néhány jelentkezőben megkérdőjeleződött,
mivel az eredmények értékelése és a következtet
ések levonása a ma élők
számára szinte semmilyen értékkel nem bír, hanem csak a következő
nemzedéknek, vagyis a mi következő nemzedékünknek lehet majd hasznos. A
felhívás alapján 28 helyszínről, több mint 60 bejelentés érkezett. Ezek
nagy része beleesett a
totalitás zónájába, míg más helyeken csak a
96-99%-os napfogyatkozást tapasztaltak. Az adatok értékelését Dr. Váradi
László (GATE, Haltenyésztési Laboratórium) végezte a Pecalista
számítógépes szolgálat segítségével.

A halak a napfogyatkozás előtt hason
lóan viselkedtek, mint máskor. Tehát
az előrejósolt az ún. "a természeti változások ösztönös megérzése"
jelenség nem mutatkozott. A békés halak a jelenség előtt és a kezdeti
idoszakban folyamatosan gyűrűztek, mozogtak és vadul kaptak a felkínált
csalikra.
A kistestű ezüstkárászok és keszegek a megszokott, átlagos
mennyiségben jöttek. Egyes nemrégiben telepített horgásztavakon a
pontyok is a megszokottnak megfelelően viselkedtek. A telepítési,
szállítási sokkot kiheverő, a még éppen magukhoz térő állományból
az
adott vízen a horgászok a szokásosnak megfelelő mennyiségű zsákmányra
tehettek szert. A ragadozó halak viselkedésében sem volt szinte semmi
változás. Hasonló módon raboltak, illetve kaptak, mint máskor.

Ezzel szemben a napfogyatkozás csúcspontján, va
gyis a teljes besötétedés
alatt a szemtanúk leírása alapján:
"sötétedéskor megállt a szél, illetve minden mozgás, és mintha kezdetét
vette volna Csipkerózsika álma",
"a víz mintha feszített lett volna, sehol egy szello, sehol egy hal ami
fodrozhatta volna", "ekkor a csend és a
nyugalom volt mindenre
jellemző”,
" nagyon tetszett ez a
kísérteties, mozdulatlan félhomály, amely inkább
csendesség volt, de nem fo
jtottan halálos".

Egy szemlélő
megfigyelése szerint közvetlenül a teljes besötétedés elott
a tiszta vízben látható volt, hogy az apró keszegfélék nyugodtan
úszkáltak a ragadozó halak körül, nem zavartatva
magukat. A sügérek
ebben az idő
pontban a változatosan felkínált, az orruk elé ejtett
csalikra sem reagáltak. E
z a mozdulatlanságba dermedt időszak a
helyszíntől függő
en 10-25 percig tartott. A sötétedéskor, illetve az
éjszaka várható kapások teljesen hiányoztak. A kutyák nem ugattak, a
madarak elgunnyadtak. Az alkonyatkor, kora este megszokott hangos
madárdal sem harsant fel. A szúnyogok viszont azt hitték, hogy eljött
végre
az ő idejük, előajzottak élénk táplálkozásba kezdve.

A nap részleges visszatérte után - még a félhomályban - viszont
hirt
elen változások álltak be az élőlényekben: "mintha valami feszültség
oldódott volna fel". A víz megmozdult, a snecik ismét a felszínen
köröztek, és egyre gyakoribbá váltak a pontyugrások. Az eddig
mozdulatlanságba dermedt ragadozók, hirtelen megelevenedtek, amit a
rablások sokasága és a fogások száma is mutatott. Az élénkség a kapási
kedvre
is kihatott. Sokan ebben az időszakban fogták meg a
napfogyatkozás alatti nagyobb halaikat. Érdekes módon viselkedtek a
törpeharc
sák is. Míg a napfogyatkozás előtt a szokásos mennyiség
jelentkezett, a sötétség alatt még kapás sem volt, addig
"napfelkeltekor" mintha a vizek törpeharcsa tömege evéssel üdvözölte
volna a napot. Ebben a félhomályban az eddig szótlanságra kárhoztatott
tücskök is elkezdtek ciripelni, a madarak csoportosan repkedtek és sok
helyen, szinte pótcselekvésként leszálltak a vizek partjára inni.

A napfogyatkozás teljes befejeződése után minden visszaállt a régi
megszokott állapotába. Az élő
lények kiheverték a természeti jelenség
okozta hatást és a továbbiakban ugyanúgy viselkedtek, mint máskor.

Ebben az összesítésben, amely több mint hatvan beszámoló alapján
készült, igyekeztünk csa
k az általánosan jelentkező megfigyeléseket
közzétenni. Eg
y ilyen változatos, 28 különböző természetes és
mesterséges vízrő
l származó, emberi szubjektivitással terhelt
adathalmazban alól természetesen akadtak eltérések, de a leírt
jelenségek általánosnak mondhatók. Sokan a totalitás perceiben - értheto
módon - inkább a napfogyatkozást nézték, semmint a kapásjelzoikre
koncentrá
ltak. A napfogyatkozásnak az előzőekben leírt hatása az
élő
lényekre legszemléletesebben a totalitás zónájában jelentkezett.

Ezúton mondunk
köszönetet a jelentések beküldőinek, és reméljük, hogy a
szerzett adatokat a következő
napfogyatkozás alatt hasznosítani tudják.

1999. augusztus 28. Gödöllő
A Pecalista levelezoi

--
Laszlo VARADI Ph.D.