Natur H@l!

 

Nyáron történt... kiba....tt meleg volt, nem tudtam magammal mit kezdeni otthon, hát összepakoltam és elindultam, hogy majd a hid alatt biztosan hüvösebb lesz. Hát igazam is lett, hüvösebb volt, kellemesen lehütötte a levegöt a zubogó által keltett pára, csak hát erre már más is rájött, nem fértem oda, hála Istennek, amint azt a késöbbiek bizonyitják

Feljebb mentem a patak mentén, alkalmas fát keresve. Nem is a horgászat vezérelt, inkább egy kényelmes hely fellelése, ahol kényelmesen tudok egy-két hideg sör mellett félig fekve kukacot lógatni a vizbe. Átcsörtettem a fél erdön, mire végre rábukkantam az idilli kis tisztásra. Letelepedtem. Összeraktam a botot, aztán hadd ázzon az a kukuc.

Egy fákkal körülvett kis tisztáson voltam, alig látszottam ki a bokrokból, de tökéletes hely volt. Jó két órája fekszem ott, a csalikukac már rojtosra ázhatott a vizben, már majdnem elaludtam, amikor egy kis nevetgélésre lettem figyelmes. A tulparton három lány (már idösebbek voltak, mielött valaki pedo-nak gondolna...) szaladgált, hancúrozott önfeledten, mit mondjak, nagy örömömre "évakosztümbe" öltözködve...alig volt rajtuk egy kicsi kis bugyi. Na mondom, hal helyett ez is jó lesz, söt... Ahogy mustrálgattam öket, egyre közelebb kerültek. Egyszer csak lekerült a bugyi is... hajaj, hát én is férfiböl vagyok, ugyebar nem vetem meg az ilyesmit, hát mazsolázgattam a látványból.

Fekszem ott a magas füben a bokrokban, kényelmesen a csodálatos "panorámában" gyönyörködve, a lánykák már egészen elöttem a tulparton, egyszercsak zizeg a fü. Nézem, mi a lóf..sz, hát valami állat ráfanyalodott a gilisztára. Ó, az anyád, hogy neked is pont most kell zabálnod! Meg kellett fognom a botot, mert nagyon rángatta a bunkó fajtája. Kissé felültem, aztán elkezdtem húzni, fejegettem, éreztem, hogy nem 10 dekás kárász lesz.

Szépen szaladgált egyik oldaltol a másikig, aztán elkezdtem a halra figyelni, mondom, ha már jött, csak nem eresztem el. Egyre jobban cibált, csak nem akart fáradni. Kb. 10 perc után sikerült a part mellé csalni, aztán alá a szák, és kiemeltem a vizböl.

"Jaaaj, de jóóóó, mekkkkora haaal!!" hallatszott a túlpartról. (nem volt túl nagy, másfeles tükrös) Odanéztem, mit látok? A három kiscsaj anyaszült meztelen ott gubbaszt a túlparton, és fülig vigyorogva örülnek a fogásomnak. "Háááááát, sziasztok."

Mást nem is tudtam kinyögni, majdnem lenyeltem a fejem a csodálkozástól. Zavaromban ide-oda forgolódtam, letettem a botot, kivettem a halat a szákból, kiakasztottam a horgot, letettem a fübe a potykát. A lányok örömükben majdnem ugráltak, hogy süssük meg, meg fözzünk halászlét... A nagy sikongatás közepette nem is figyeltem a halat, ökelme meg fordult egyet, aztan lotty...már úszott is oda, ahonnan kiszenvedtem az elöbb. A lányok szomoru arccal nézték a fodrozódó hullámokat, ahogy szép lassan eltünt a háta az egyre mélyülö mederben.

Kis idö mulva dudálás hallatszott..."Ezek anyáék, menjünk..." - és egy pillanat alatt felkerült minden ruhadarab vissza a helyére, s a másik percben már megint egyedül ücsörögtem magamban a rozzant kis székemen, a derékig érö füben, hüsölve a fa árnyékában....bámulva a vizet...a tulpartot....az üres sörösüuvegemet....

Nem baj. Szerintem megért egy halat.

Üdvözlettel : Dömötör Tibor (Döme)