Négy süllő egy szákban


Ha jól emlékszem 81-ben történt, ekkor lányom 15 éves volt, de már felnőtt engedéllyel, 4-5 éves horgász multtal.
Kora őszi, szeptemberi kissé borongós időben indultunk süllőzni ugy du. 5 óra körül. Akkoriban egy saját tervezésü, baráti készitésü aluminium csónakkal jártuk a vizet. Laposfenekü, kissé felhúzott orru ladik volt. Nagyon jól állta balatoni rövid, meredek hullámokat, de kicsit lassú járásu volt.
Jó félórai lapátolás után kb. 900 méterre a parttól, értünk el egy olyan helyre ahol néhány nappal elötte már fogtunk egy-egy süllőt. A hely beméréseben a Zánka uttörövárosi viztorony egy nagy jegenyével valamint az Akali hidroglóbusz szintén egy nagy parti fával segitett, GPS helyett. ;-))
Lemacskáztunk, csaliztunk és bevetettük horgainkat. Mivel 4 bot a csónak farán kicsit veszélyes ezért Éva jobb, az én baloldali botom volt a farlemezen, másik két botunk a csónak hátsó oldalán ferdén jobbra és balra volt kidobva. Ezt úgy oldottam meg, hogy mindketten az első ülésen ültünk a hátsó ülésre tettük a botok végeit, elejük pedig a hablécbe bedugható bottartó villákban nyugodott. Kettő a farlemezen, kettő pedig a csónak hátso oldalán a farlemeztől kb 15 cm-re. Bevált módszer volt, jobbnak tartottuk mint az előre-hátra horgászást. Tudnillik a csónak orrkötele 25 m. hosszu,
igy az orr felé horgászó a hosszú kötél miatt veszélyes helyzetbe kerülhet -ha van kapása-.
Jó félóráig beszélgettünk, tehettük, kapás semmi. Azután Éva oldalsó botján felszaladt a karika. Nem süllő mondja lányom és a feszes zsinórt látva megüti a halat. Megvan, mondja, de én is látom. Kissé pontyosan védekezik kilengve jobbra balra. Balin, mondom én. Úgy is lett. Éva becsörlőzi, én megszákolom. Olyan másfeles lehet.
Mondom a lányomnak szerencsénk volt, hogy a szélső botra jött és nem lett gubanc. Éva ujra csaliz valamivel kisebb küsszel. Újabb félóra, semmi. Felnézzük mindegyik horgot, vidáman fickándoznak a snecik a horgon. Úgy tünik van elég oxigén a fenékközelben is, hogy a kis piszék ilyen jól birják a megpróbáltatásokat. Újra bedobjuk a csalikat.
Alig csobbannak a vizben a cuccok, kapás az én belső botomon. Húzás, megáll, húzás, szóval klasszikus süllőkapás. A harmadik forgatás után kicsit megáll majd szépen elindul. Utána nyujtom a botot, majd beütök. Érzem, megvan. A húzásból itélve nem kapitális példány. Elkezdem pumpálva kivontatni. Félúton lehet, amikor a külső botomon is kapás van. A megakasztott halat átadom Évának és figyelem a másikat. Ez a hal éhesebb mint a társa volt. Egyet forgat és elindul, zsinórt adok, még mindig megy, megakasztom.

Éva közben a csónak mellé hozta az előzőt. Miután én balkezes vagyok megtartom a halat ballal, jobbkézzel megmeritem Éva, azaz az én első süllőmet, valamivel kiló alatti lehet. Amint emelném a csónakba Éva külső botján kapás. Ez is süllős. Mit csináljak Apuka, kérdi lányom. Fogd meg, mondom lakonikus rövidséggel és a szákot a vizben hagyom, a nyelet a két lábam közé szoritom. Most ki kell venni a horgon lévő halat. Tekerem kifelé, szerencsére elöttem már nincs zsinór, túl nagy baj nem lehet. Jól védekezik, fenéken, csak a csónak közvetlen közelében tudom felkényszeriteni. Végre meglátom, másfelesnek itélem. Amikor meglát, megugrik, de ekkor már kissé lazábbra vettem a féket. Ez a megugrás totálra fárasztotta. Meg kellene szákolni. Látom, Éva süllője komolyabb darab, mert küzd vele rendesen, persze neki meg arra is ügyelnie kell, hogy ne engedje balra a halat, mert még ott van a belső zsinórja. Ne siess, szólok oda neki. Nem is tudok, jön a válasz.

Elengedem jobbkézzel a botot, megfognám a meritő nyelét, amikor azt látom, hogy a még bent lévő negyedik boton lassan megindul a karika felfelé. Te jó Isten, most miafenét csináljunk, csináljak.
Eva még dolgozik a halával, nekem szákolni kellene, a szákban egy süllő! Hátsó fékes az orsó.
Megpróbálok hátranyulni, nagynehezen sikerül. Kinyitom a féket teljesen, lesz ami lesz!
Na végre kissé "nyugi" lett. Fogom a szákot, ügyetlenebb jobbkezemmel, benne a süllővel, horgokkal, ólommal áttolom a baloldalra és nagy óvatosan belecsusztatom a második süllőt.
Belenézek, a szákban teljes a gubanc. De még nincs vége, mert Éva süllője a csónak másik oldalán
locsapocsázik, a másik belső botról meg lassan megy le a zsinór. Nekem kell szákolni, fut át az agyamom. Balkézbe a szák, jobbkézzel óvatosan felemelem a futó zsinórral a botot, áttolom alatta a szákot, leengedem a botot, kissé meglökdösöm a másik két botot, hogy engedjenek a zsinórok. Vegre a szák Éva mellett van. Csúsztasd bele óvatosan, mondom. Sikerül, átadom neki a szákot. Ez már legalább kettes.

Felveszem a negyedik botot, amin közben megállt a zsinór futása. Lassan elkezdem beszedni, néhány fordulat után megérzem a halat, óvatosan behúzok. Megugrik, érzem akadt. Szólok Évának: vedd fel a padról a bicskát és vágd el szákba belefutó zsinórokat. Nem merem elengedni a szákot, mondja. Add ide, mondom én. Ismét a balkezemben egy bot, végén hallal, másik kezemben szák, benne három süllő. Lányom végre elvágja a zsinórokat. Vedd át a botot, majd én megmeritem a negyediket is, ha meglesz, mondom neki.
Éva átveszi a negyediket, elkezdi kicsévélni, jól húz ez is. Végre meglátom. Vigyázz Éva, szólok, ez a bandanagy. Jó két és felesnek nézem. Fáraszd dögre, mondom lányomnak, mert akármilyen nagy is a meritőnk -nádi pontyozáshoz méretezett, fémkeretes- a három hal mellett nem lehet a keretet nagyon a viz alá nyomni. Na nem szaporitom a szót ez is meglett.

Hát igy történt, hogy négy süllő volt egyszerre a szákban, ólmokkal, horgokkal, zsinórokkal együtt békés összevisszaságban. Ez az egész hacacáré kb. 10 perc alatt történt. Látnotok kellett volna a csónakot. Olyan volt mint Augias istállója. A botok összevissza, isteni szerencse, hogy nem léptünk rá egyikre sem.
Nem törődtünk mi akkor semmivel sem, csak boldogan lerogytunk az ülésre kissé kifújni magunkat.
Jó félóra alatt sikerült rendet tenni. Utána együtt megmértük a négy süllőt. A rugós mérleg 7.20-at mutatott.
Hazaindultunk, elég volt ennyi egyszerre a magyar tengertől. Kb 9-re értünk ki a kikötőbe.

A kikötés után 5 percre hirtelen felborzolódott a viz és mire hazaértünk harsogott a Balaton a délnyugati széltől. Mondtam is Évának, jó ütemben indultunk haza.

Apropó, volt egy kellemetlen kalandom is a viharos Balatonon. Szerencsémre jól végződött.
Horgászkaland ez is, de szó sem lesz benne horgászatrol. Legközelebb megirom.

Gábor, az Öreg, aki még horgászott "ilyen" Balatonon is.