Hát akkor kezdjük el átnézni, mit is tudtam összeszedni ezekről a technikai remekművekről.

Alapvetően két típus, két fajtája létezik.

Vannak egy, ill. két sebességű orsók. Ezekben van egy áttétel váltási lehetőség, a körülményeknek megfelelően a horgász dönthet milyen áttételt használ. Hazai viszonyok között nincs szükségünk a két sebesség adta lehetőségre, még a harcsahorgászathoz sem, ezért itt nem térek ki ezekre az orsókra. Az egysebességű orsók lehetnek felső és alsó állásúak. (Ül vagy lóg a boton.) Itt fontos megemlíteni, hogy ezekből az orsókból létezik jobb és balkezes kivitel. Sokak szerint kényelmetlen és eredménycsökkentő, ha a botot kénytelenek vagyunk balkézzel fogni és jobbal tekerni az orsót. (Szerintem igazuk is van.) Ha jobb kezes orsónk van, némileg segít a dolgon, ha felül használjuk, igy a tekerőkar balra kerül, viszont ellenkező irányba kell tekerni. (Ezt egy idő után meglehet szokni.)



Fontos az orsó áttétele. Mivel általában a multikon rövidebb a kar, ha tehetjük, inkább a nagyobb áttételt részesítsük előnyben, így nem kell "agyoncsörlőzni" magunkat. Az 5,3:1 és 6,3:1 közöttiek nagyon jól használhatók. (Fenekezni vagy úszózni megfelel a 4,1:1 vagy 4,7:1 áttétel is.)


A zsinór tároló kapacitás egy újabb fontos szempont. Itt találhatunk extrém mennyiséget is. Alapvetően egy multi sokkal több zsinórt tárol, mint egy peremfutóorsó, ráadásul megbízhatóbban teszi mindezt. (Sajnos a premfutókon előfordulhat, hogy a zsinór leugrik a dob peremén keresztül, és így okoz szép gubancot. Persze gubancolni a multival is lehet, de erről majd később.)


A tároló kapacitásnál azonban fontosabb, hogy hogyan vezeti a zsinórt az orsó. Itt is alapvetően két rendszer létezik. A normál kivitel az szinkronizálva vezeti. Vagyis, a dob előtt jobbra-balra szaladgál egy mechanikusan meghajtott vezető sin vagy gyűrű. Ebből adódik az első buktató. Ha botjainkat szétszedve tároljuk, akkor nagyon vigyázzunk a zsinorbefűzésekor, hogy a dobról lefutó zsinór egyenesen a vezető felé mutasson. (A zsinór MINDIG 90 fokos szöget zárjon be a dobbal.) Ez nagyon fontos a zsinór és az orsó élettartama szempontjából. Arról már nem is szólva, hogy nagyon csökkenti a dobástávolságot.


Egy másik elterjedt rendszer, főleg a kisebb orsóknál a keresztbe csévélő vezető. Ennek lényege az, hogy helyhiány és súlycsökkentés végett nem szerelik be a szinkonizált vezetőt, hanem egyszerűbb megoldással XXX alakban szedi az orsó a zsinórt. Gyakorlatban nem vesszük észre a külünbséget sem dobáskor, sem fárasztásnál. (A dobástávolságot talán csökkenti ez a megoldás, de nagyon elhanyagolható mértékben.)



A fékek. Ha tudjuk melyik fék mire való, akkor sok bosszúságtól kimélhetjük meg magunkat. Menjünk sorjában!


A centrifugális fék: ez a dobra hat, és dobás közben a dob túlpörgését hivatott megakadályozni. A centrifugális súlyok variálásával lehet a fékhatást befolyásolni. (Bonyolult.)


Mechanikus dobfék: Ezt a dobósúly függvényében kell változtatnunk. Alapbeállításkén javasolt, hogy a amikor a botot a szerelékkel magunk elé tartjuk, akkor ne fusson le zsinór a dobról, de ha a spiccet felfelé emeljük, akkor lassan induljon meg a zsinór lefutása. (Kezdetben inkább állítsátok erősebbre ezt a féket, aztán a gyakorlat majd úgyis megmutatja, hogy hol jó a saját kézhez.)


Mágnes fék: Dobás közben a mágneses erő hivatott meggátolni a dob túlpörgését. (Ez a fék szintén függ attól, hogy milyen súllyal és milyen erővel dobtok. Beállítani csak tapasztalati úton lehet. Általánosan kezdetben minden féket állítsatok erősebbre és így gyakoroljatok vele, akkor kevesebb a túlpörgésből adódó gubanc.)


Az orsón található "CSILLAGFÉK" az egyik legjellemzőbb ismertetőjele egy multinak. Ez a normál fék. Nagyon finoman hangolható, akár fárasztás közben is. (Harcifék) Ami viszont ezt a rendszert a többi fölé emeli, az az, hogy ha a hal zsinórt húz a dobról, vagy esetleg a fárasztás izgalmában (mert azért van ilyen) túl erőltetnénk a zsinórt, akkor a kar erőszakos elfordításakor a dob nem mozdul, csak a kar. Tehát a fék mind a két "irányba" dolgozik. (Peremfutónál ilyenkor forog az egész mechanika, nem kis mértékben csavarva a zsinórt.)



Egyebek kategória: A multikon is megtaláhatók azok a fontos megoldások, amik lassan széria tartozéknak minősülnek. (Végre.) Rendelkeznek azonnali visszaforgásgátlóval, és sok típus bajonett-záras gyors dobcsere lehetőséget kinál. A pergetésre szánt kivitelek rendelkeznek egy plusz gombocskával, amit lenyomva azonnal felszabadithatjuk a dobot és dobhatunk, mindezt félkézzel.


És el is értünk a legsarkalatosabb kérdéshez: A DOBÁS. Nyugodtan mondhatom, újra tanulunk dobni. Nagyon-nagyon fontos, hogy precízen állítsuk össze a bot-orsó-zsínór-végszereléksúlyt. Nagyon megkönnyíti az életünket. Mint már írtam, a fékeket inkább szorosabbra állítsuk kezdteben, és csak később a normál értékekre. Ami viszont nagyon lényeges, a dobot mindig érintsük dobásközben a hüvelykujjunkkal, és fékezzünk is vele szükség esetén!



Hát remélem ennyi "ijesztegetés" után sem ment el a kedvetek a multizástól. Szerintem sokkal jobb vele horgászni bizonyos esetekben, mint a peremfutókkal. Áruk sem sokkal magasabb mint egy jó peremfutóé, viszont felépítésüknél fogva szinte örökéletűek. (Sajnos van a piacon egy két nagyon gagyi gyártmány, ezekkel vigyázzatok. Pl.:Műanyag fogaskerekes orsót is fogtam már a kezembe 25.000 Ft-ért.(A márkára a Pecalistások rájöhetnek. Ilyen botot tört el Ned egy üzletben próba közben.)