MŰCSALIK


Egy állandóan változó, fejlődő világ. A csillagok számához lehetne hasonlítani a forgalomban lévő műcsalik számát. (És akkor még nem beszéltünk a tapasztalatokon és megfigyeléseken alapuló otthoni barkács remekművekről, melyek közül sok nagyon "fogós" szerkezet.)

Egy biztos, szükség is van a rengeteg féle csalira, hiszen ha rendszeresen járok ugyanarra a vízre pergetni, a jólbevált kedvenceim egy idő után elvesztik vonzerejüket a halak szemében. Ilyenkor csak egy jól megválasztott csere segít. (Vagy próbálkozunk, ugye.)

A másik fontos tény az, hogy ami egyik vizen egy "gyilkos" darab, azt a másik víz halait teljesen hidegen hagyja. Ilyenkor jöhetnek a kedvenceink, aztán a csereberélés, ha nem müxik a bevált csali. (Ismeretlen vizen nem árt tájékozódni, mi megy, mi nem, de ezt ne vegyétek szentírásnak. Ilyenkor jól bevált módszernek bizonyult, hogy 15-20 percet kap egy-egy csali, aztán csere.)


Ebből a kis bevezetőből nyilván kiderült, elsősorban nem a "profi" pergetőkhöz szól az oldal, hanem azon "amatőr" horgászoknak, akik más módszerek mellett szeretnék ezt is kipróbálni. (Bár igyekszem mindenkinek hasznos infókkal szolgálni.)

Hát akkor nézzük, mit tudtam összelapátolni innen-onnan a műcsalikról.

WOBLEREK


Legismertebb márka a Rapala, de azért a képen látható ABU gyártmányokat sem szabad figyelmen kívűl hagyni. (Az oldal végén megkisérlek összeállítani egy táblázatot a teljesség igénye nélkül, hogy milyen csali mire vált be hazánkban.)

De addig is nézzük, mit érdemes feltétlenül tudni a woblerekről. Kezdjük a felépítésnél.

A wobler orrán lévő karika (mely a wobleren belül folytatódik és ehhez rögzítik a horgokat) egy nagyon lényeges része a csalinak. Ennek a karikának az elhajlításával tudjuk változtatni a csali mozgását. Ha oldalra hajlítjuk, egyre inkább úgy fog úszni mint egy beteg halacska, elkezd oldalra billegni. (Óvatosan állítgassunk, mert ha túl hajlítjuk, akkor inkább rontunk a dolgon mint javítunk.)

Ha fel-le állítjuk a karikát, akkor a csali rezgésszámát tudjuk változtani. (Itt is óvatosan, a túl nagy rezgésszám ijesztően is hathat a rablóra, vagy esetleg nem kajának, hanem ellenségnek nézi és csak kergeti, hogy elüldözze, de nem harap rá. Csukával már előfordult ilyen.)

A képen látható wobler egyik előnye, hogy állítható a terelőlapja. Ha lehajtjuk, (több vizet fog) jobban veret, ha felfelé hajtjuk, (kevesebb vizet fog) csökken a rezgésszáma. Fontos, hogy a kétrészes woblerek sokkal intenzívebben mozognak, ezért itt még óvatosabban állítsunk! (Erősebb sodrásnál könnyen túlverethet egy kétrészes modell, ami inkább riasztani fogja a halat.)

Fajtára nézve is többféle lehet a wobler. Úszó, "semleges" (Rapala Husky) vagy merülő. (Kezdetben az úszó modelleket részesítsétek előnyben, mert ezzekel kevesebbszer akadtok le.)


Az úszó woblerek a vizfelszínközeli horgászat eszközei. (Jó kis éjszakai süllőzés!!!) Vontatás közben nem merülnek mélyre, és szinte azonnal a felszínen teremnek, ha a húzás megszünik. Talán annyi hátrányuk van, hogy állóvizen gyorsabban kell őket húzni, mint a többit, hogy szépen mozogjanak. (Inkább folyóvizen szeretem őket.) Létezik egy, ill. kétrészes belőlük. (Állóvizen inkább a kétrészest használom.)


Aztán variációk az úszókra. "Közepesen mélyre törő" és "mélyretörő". Közepes változat szinte olyan, mint az úszó, csak mélyebbre merül vontatás közben. Mozgása is hasonló, hiszen csak a terelőlapon látható különbség. A mélyretörő, az már egy teljesen más dolog. Nagy terelőlapja és ducibb, zömökebb teste különbözteti meg. Egészen kis sebesség mellett is mélyre merül és nagyon intenzíven mozog. Ha megállunk vele, lassan a felszín felé emelkedik. (Ilyenkor is van egy jellegzetes mozgása, és sokszor volt kapás is erre a mozgásra.)


A semleges (Husky) wobler egy olyan darab, amit elég jól lehet egy általad választott mélységben vezetni. (Némi gyakorlás után.)Az első egy-két tekerés az orsón az gyorsabb, és így leszalad a mélyebb részekre, aztán ha lassítasz egy kicsit, ott is marad. Érzékenyen reagál a spicc fel-le mozgatására.


A merülő wobler az alsóvízrétegek horgászatára való. Veszélyes darab, mert csábítja az embert az alsó kövek kopogtatására, és a köztük megbuvó rablóra való vadászatra. Azonban ilyenkor nagyon könnyen búcsút mondhatunk a woblernek, egy "kedves" akadás miatt. (Itt azért lehet egy kicsit csalni, de ezt majd a zsinór teszt oldalon.) Nappal a kőgátak melletti mélyebb vizekből előkerülhet egy pár kellemes meglepetés a segítségükkel. Itt is létezik egy, ill. kétrészes.

VILLANTÓK


A hagyományos és régen jól bevált körforgó és támolygó villantókra most nem térek ki részletesen. Annyi azért fontos: azonnal merülnek a fenék felé, és csak a saját ügyességünkön és gyakorlatunkon múlik, hogy milyen mélyen, és milyen "mutatványokat" tudunk velük csinálni.

Inkább figyelmetekbe ajánlanám a képeken látható kombinációkat. Meglepő eredményességgel használhatóak sok esetben olyan helyeken, amik éppen teljesen "bedöglöttnek" tünnek. (Törött, vagy kopott Rapalákat érdemes gumi elemekkel felékesíteni. Elöl Rapala, hátul gumihal, vagy twister.) Lassan vezethetők és fantasztikus mozgásokat tudnak produkálni.


GUMIDOMINÓK

A legismertebb gumimütyűr a twister. Nem is hiányozhat egyetlen pergető dobozból sem a fehér és sárga színű. (Szinte minden fogható ezzel a két színnel.) Azonban ez nem elég. A színek egész kavalkádja létezik belőlük, és szinte nincs olyan fajta, amivel valaki már ne fogott volna halat. (Nem a hátba akasztott háziréti pontyról beszélek természetesen.) Próbálkozni kell az adott viszonyok mellett a színekkel, és nem szabad félni a méretektől sem. (Igen nagy gumi csalikra "rámásztak" már nagyon apró halak is.) Azért nagyon vad dolgokat ne tegyünk, mert valószinüleg eredménytelenek leszünk. (Napsütötte, tiszta vízben inkább a sötét színeket részesítsük előnyben.)


A gumihalak a másik nagy okosság. Itt viszont nem árt egy két dologra odafigyelni.

Egyes gyártmányok között komoly különbségek vannak. Három fő fajtájuk van, amik kaphatóak nálunk. (És használhatók is.)

A képen látható teljesen mezei típus. Ennek csak a körben lévő része mozog intenzíven, a többi csak "látványkeltő" hatással bír.

Úgy tehetjük fogósabbá ezeket a halakat, ha kivágunk az oldalukból. A képen látszik, hogy hová kerül a horog.( Ne szúrjuk nagyon hátra, mert sokat ront a mozgáson, de nagyon rövid horgot se használjunk, mert akkor sokszor csak a gumihalat fogja meg a hal.)

A horog után látható piros csíkoknál vágj ki a halból! (Ezzel csíkokban elvékonyítod és a kivágott részeknél is szépen fog "lötyögni".) Nem túlságosan szépen mozgó gumihalat nagyon imádott kajaimitátorrá lehet így alakítani.


Másodikként a kétféle gumiból gyártott halakat érdemes említeni. Ezek teste keményebb, farokrészük viszont nagyon lágy anyagból van. Szerintem inkább a hosszan, messzire dobálásban van szerepük. A lassú mártogatásszerű peca nem nekik való.


Ismét a végére hagyva a kedvenc. (Sajnos képem nincs róla, de pótolom, amint lehet.)

Egy olyan típusról van szó, amit gyárilag "irdaltan" kapsz. 10-11 cm hosszú és bevagdalt farkának köszönhetően az egyik legjobban mozgó mütyűr. Az emelgetős, lassú, mártogatós peca eszköze. Nem ajánlott gyorsan tekerni, mert akkor elveszti a farok az egészen laza, kígyózó mozgását.


Még egy gyakorlati apróság a gumicuccokkal kapcsolatban. Nem használok nagyon kemény (karbon) horgot, mert egy-egy leakadás után a jó horog visszahajlítható és továbbhasználható. A nagyon kemény horgok inkább törnek.



Az oldalt Stevenek köszönjétek és dicsérjétek meg!!!