Hal(ali) turan voltam!

Egy egyhetes kenuturan voltam a Raban a mult heten. Leirom, milyen volt, hatha valakit erdekel. A
tobbieknek delete.

Vasarnap delutan ertunk Sarvarra. Satrat vertunk a hidtol felfele kb. 100 meterre a parton. Rekkeno
hoseg volt. A parton ket helyi horgasszal talalkoztam, akik arrol panaszkodtak, hogy rendes halat
majus ota nem fogtak, meg hogy a Raba most kb. 1.5 meterrel alacsonyabb, mint a szokasos. S
ok nagyon csodalkoznanak, ha itt ma barki is halat fogna. Ezen kellokeppen felbuzdulva elovettem a
pergetobotomat, s raakasztottam egy ezust Mepps 1-est, s megdobaltam a hid kornyeket. Sotetedesig
fogtam 6 domolykot. (Eddig osszesen egyet fogtam a Hernadon, azt is gilisztaval.) Tok izgalmas volt,
ahogy nagy vehemensen ravagtak a kis villantora, s vagtattak be a nagyobb sodrasba. Na, azert be
kell valljam, a legnagyobb is csak 22 centis volt. Mondta is az egyik h.e., (aki persze nem fogott
semmit) hogy itt o joval nagyobbakat szokott fogni. En meg mondtam, hogy nekem ez is jo, mivel
meres utan ugyis visszadobalom oket. Szoval jol indult a dolog.
Hetfon indult a tura. Elso nap leeveztunk a Nicki-tarozo elejeig. Itt egy kivalo helyen tabort utottunk.
Fogtam egy csomo snecit, s bedobtam egy botot halszelettel. Fel 8 korul megindult a kapasjelzo
szep lassan, de folyamatosan. Adtam neki meg kb. egy meter damilt, majd bevagtam. Alig birtam
megemelni a botot, s a valami a masik oldalon meglodult ezerrel. 20-as RTM-mel horgasztam, igy
csak modjaval szoritottam a feken, s kiabaltam a tobbieknek, hozzak le az egyik kenut. Mire a 2 meter
magas partrol lecibaltak, s visszarohantak az evezokert, amit persze fent hagytak, mar le is futott az
orsorol mind az 50 meter damil (en marha, lusta voltam feltekerni az ujat!!!), s elpattant, en meg
elnyultam a sarban. Epuletes latvany lehettem, de nem bantam, gondoltam, majd jon masik. Ujra
szereltem, s ment is be a kovetkezo szelet. Na, 8-kor leszakadt az eg! Ekkora viharban meg
eletemben nem voltam. Valaki emlegette a Tutajost, hat akkor nekem pont a Tuskevar (ami alapmu)
juott az eszembe. Olyan esot, szelet kaptunk a nyakunkba, hogy az epsegunket feltettem. Tetozes
keppen jott a jeg. A mogyoro nagysagu jegdarabok kozott bizony elofordultak dionagysaguak is.
10 ora volt, mire lecsendesedett a vihar sima esove. Lementem a vizhez, de nem is gondolhattam
horgaszatra, mivel egyre-masra jott a sok letort ag, fatorzs, amivel tele volt a meder. Hat ennyi volt
a Raba haldoradojan valo horgaszatom. De meg ekkor sem csuggedtem!
Kedden mentunk tovabb. Piszok szep folyo a Raba! Tele van izgalmas kanyarokkal, padokkal,
kiallo fatorzsekkel, kovekkel. Na, ez volt az oka az aznapi horgszatom elmaradasanak! Az egyik
csonak ugyanis rafutott egy fatorzsre, s felborult. Ugyan gyorsan osszeszedtuk oket, de mindenuk
elazott, s igy a legkozelebbi alkalmas partreszen ki kellet kotnunk ejszakara, hogy mindent meg
tudjanak szaritani meg vilagosban. Na, itt a viz melysege kb. fel meter volt. Elo sem vettem a
botokat.
Szerdan egy klassz helyen alltunk meg, itt delutan fogtam egy csomo ezustkaraszt es torpet (!).
A ket legnagyobb ek-t (kb. 50-70 dkg-osak voltak) megtartottam, s parazson megsutottuk. Finomak
voltak. Ja, az egyik, a nagyobbik ikras, a masik tejes volt! Aztan este megint megjott a
menetrendszerinti vihar.
Na, hogy ne nagyon untassalak benneteket, Csutortokon ismet egy idealis horgaszhelyen sikerult
megallnunk (aki ismeros arra, a Folduti hid utan). Jo kis mely, langos, visszaforgos hely volt. Megis
bodorkan, kis sugereken kivul nem fogtam semmit! Meg egy nyamvadt rablast sem lattam. Ott is
talalkoztam helyi horgasszal, de o meg annyit sem fogott, mint en. O is a sekely vizmelysegre
panaszkodott.
Penteken este a Marcal torkolatnal taboroztunk le. Csontival fogtam egy par kisebb bodrit es
domolykot. A bodorkakat megtartottam estere. Mondanom sem kell, az estevel megjott a vihar is.
Akkorakat villamlott, hogy be voltunk gyulladva rendesen. Annyira esett, hogy nem birtam lemenni
a vizhez bedobni, mert nem birtam volna feljonni, olyan nagy lett a sar. Ismet jot horgasztam, hat.
Szombaton beertunk Gyorbe, s Vasarnap jottunk haza Szegedre.

Osszefoglalva: a Raba nagyon szep, vadregenyes folyo. Erdemes vegigmenni rajta. Megerte elmenni,
bar normalis halat nem fogtam. Persze ennek az is oka lehet, hogy vagy pecalistas polo vagy sapka
volt rajtam szinte mindig! Ez igy utolag vegiggondolva nagy hiba volt. De azert egyszer meg vissza-
megyek oda egy jot horgaszni!

Udv, s bocs a hosszusagert (remelem, nem a bosszusagert!): hbel@