Őszi szabadság.

Ebben az évben úgy döntöttünk a nejemmel, hogy szeptember közepétől egy teljes hónapig a Balatonon leszünk és így én háboritatlanul járhatom a vizet hódolva horgász szenvedélyemnek. Szeptember 16-án mentünk le a tanyára. Csodálatos indián nyári időjárás fogadott a nagy tó partján. Horgász barátaim azzal fogadtak, hogy megy a süllő. Gyors kicsomagolás, berendezkedés, majd elő a spiccbotot, csontit és irány a moló csalihalat fogni. Jöttek szépen, kisebb, nagyobb vegyesen. Indulás süllőzni fél hatkor. Szép kissé locsogós viz, enyhe délkeleti széllel, kellemes langyos késő nyári idő. Bemegyek a móló elé, a GPS szerint 650 méterre vagyok a mólótól, a radar 3.50-es vizet mutat, 20-25 centis iszapot a fenéken. Mivel nincs oldal fej a radaromhoz felemelem a szonárt és elforditom kb. 60 fokra a függőlegestől, igy 30-35 méterre látok magam elé. Amig felfüzöm a csalihalakat az előkékre, nézem a radar képet is. Néhány közepes méretü halat mutat középvizen. Ezek nem süllők, valószinü dévérek vagy balinok. Ez utóbbiak jelenlétére utal néhány jellegzetes balinrablás is. Bevetem a készségeket, mindkettő egyhorgos, tirolifás csúszó süllőző szerelés. Kapásjelzőnek behasitott hungarocell darab szolgál a spiccen kivül. Jó félóráig semmi mozgás, a radar sem mutat fenék közelében mozgó halakat. Hallgatom a rádiót, beszélgetünk a cimborákkal, mert másik két barátommal hallótávolságban horgászunk. Fél hét körül megszólal Mihály "vendégem van". Ránézek a radarra, halcsapat a fenéken. Talán megjött egy süllőcsapat. Közben Mihály megakasztja a süllőt, kilósnak saccolja. Átnézek a másik oldalra Pista felé, látom, hogy ő is akasztott valamit. Süllőcske, mondja, kiló alatti. Kleine Fische gute Fische (kishal, jó hal) mondja a német, de nekem még ez sincs. Csendben telik el egy ujabb félóra, majd végre kapás a baloldali boton. Szépen kifesziti a zsinórt, a nyeletőfékes orsóról fut a zsinór, a hungarocell jelző a vizen szalad. Öt-hat méter után visszaváltom az orsót és megakasztom. A védekezés erejéből itélve kiló körülire tippelem. Szákolás után látom, hogy jól tippeltem. A következő órában mindkét barátom fogott még egy-egy hasonló süllőt, én semmit. Nyolc után megerősödött a szél, összecuccoltunk és hazamentünk. Öt süllőt vittünk haza egy fél focipályányi területről, kb. két óra alatt. Nem is olyan rossz kezdés. Megjelöltem a helyet a GPS-szel, "OtSullo" nevet kapta, mert csak angolul tud, olyan mint Kősüllő ZX gépe. ;-)))

Másnap megszereltem egy harmadik botot a hagyományos kéthorgos páternoszteres módon. Arra gondoltam, hogy váltogatva fogom használni, továbbá, hogy igy mindig van mellettem egy felcsalizott bot, fogás esetén ha a hal már szákban van a harmadik bot szereléke máris mehet az előző helyére. Kisebb lesz a veszteség idő.

A következő három nap valamivel eredményesebb volt. Öt süllőt fogtam, 2-1-2 megoszlásban barátaim összesen 9-et ugyanarról a területről. Ezekben a napokban nem vittem ki a radart, mert mindig a már bemért, ismert helyre mentünk. Az időjárás is megegyezett az elöbbiekben leirtakkal.

A következő három nap elsőfoku viharjelzés volt, közepes délnyugati széllel, igy csak 500 méterre mehettünk ki. Radarral és természetesen GPS-szel mentem ki az első viharjelzéses napon. Szerencsénk volt, 480 méterre a mólótól ismét találtam egy kevésbbé iszapos részt, 3.20-as mélységgel. Ez a terület kisebb volt mint az előző, igy kb. 25-30 méterre álltuk le egymástól. Nem szaporitom a szót, a barátaim ebben a három napban 15 süllőt, én pedig 9 db.-ot fogtam. Az itt fogottak között már 1.20-1.50 kilósak is voltak. Ennek a helynek koordinátái is meg vannak a GPS-ben "Csak500" néven.

Ennek a hétnek az eseményeit, eredményeit kiértékelendő, hölgyeink közremüködésével kerti halebédet rendeztünk, rostonsült süllő, süllő "Orly módra" valamint szalonnával tüzdelt sült balin fogásokkal kellemes száraz fehér borocskával és félszáraz BB pezsgővel leöblitve. Mondanom sem kell természetesen saját fogásainkból.

Jó hangulatban megállapitottuk, hogy lehet süllőket fogni, igaz nem kapitális példányokat, az 500-700 méteres távolságu vizen is. Elhatároztuk, ha az idő engedi a következő napokban bemegyünk a maximális 1500 méterre és megvallatjuk ezt a területet is.

Másnap, elérkezett az erre alkalmas idő. Gyenge délnyugati szél, 8-10 centis hullámocskákkal. A partról nézve elég messze két vitorlás horgonyzott, láthatóan süllőzésre készülődve. Elindultunk feléjük. Radart most nem vittem, remélve, hogy valamelyik hajón biztosan van. A hajók 1480 méterre horgonyoztak a mólótól. Melléjük érve megkérdeztük van-e radarjuk, van jött a válasz. 3.90-es vizet mértek, elég vastag 30-35 centis iszappal. Visszakérdeztek van-e GPS-ünk, mert ök otthon felejtették. Miután mondtam, hogy nálam van kértek mondjam meg a koordinátáikat. Megkapták, megköszönték. Igy is lehet egymás mellett pecázni! Utána szétszóródtunk 70-80 méterre egymástól, ebben a távolságban. Hét óra körül Pista fogta az első halat, 2 kilós volt. Nem sokkal utána Mihály is szákolt egy hasonlót. Negyed nyolckor kapás nálam a jobbos boton, amelyiken most a páternoszteres szerelés volt, karikás jelzővel két gyürü között. Szépen látni ahogy a süllő forgat, emelkedik a karika, már majdnem a botnál van amikor megáll. Otthagyta, mondom magamban bosszankodva, de nem, a karika esni kezd folyamatosan esik. A csónak felé jön, hozza az egész szerelést. Bezárom a nyelető féket, elkezdem csévélni a zsinórt, szeretnék kontaktusba kerülni a hallal, amikor a másik boton két erős húzás után kifeszül a zsinór, a hungarocell jelző szánkózik a vizen, az orsóról folyamatosan fut le a zsinór. Ennek fele se tréfa, gondolom. Ez lesz a nagyobb, vélem. Jobbos botot leteszem, baloson nyeletőfék vissza. Érzem megakad a hal, a szokásosnál keményebben behúzok, a bot spicc a viz felé bólint és megszólal az elég lágyra állitott fék (0.22-es zsinórral horgászom). Jól védekezik a fenéken. Még szürkület van, látom a zsinór irányából, hogy veszélyesen igyekszik jobbra, a másik zsinór felé, amelyiken szintén van egy süllő, ki tudja milyen irányban. Kissé szoritok a féken, keményebben bánok a hallal. Sikerül visszforditani a csónak baloldalára, de még mindig a fenéken van. Elengedem kifelé, 2-3 kg. fékerővel. Beválik, távolodik tőlem, 5-6 méter zsinórt lop. Szoritok a féken, megáll, visszafordul, de már érzem, hogy emelkedik, gyengül. Néhány másodperc mulva meglátom a szürkületben a telihold fényében a szép süllőtestet a vizben. Kissé lazitok a féken, szákért nyúlok. Amint a szák a vizbe ér megugrik, de már nincs erő. Alátolom, szépen belefordul, bemelem a csónakba, 3 kilósra tippelem. Leteszem magam elé a szákot, a csónak baloldalára a botot. Átnyúlok a szák fölött, kézbeveszem a jobbos botot és tekerem az orsót, hátha még megmenthető a másik süllő is. Kb. 6-7 méter zsinór felcsévélése után megérzem a halat. A zsinór a csónak oldalának közepén majdnem merőlegesen fut a vízbe. Megakasztom, érzem, kisebb mint a másik. Könnyen megadja magát, hamar fent van a felszinen, ugy gondolom másfeles lehet. Ki kellene venni, de a szákban a nagy ugrabugrál. Eszembe jut, hogy a táskában van egy kertész kesztyü amit egy nádi hely rendberakásánál használtam délelött és nem raktam ki. Felhúzom a kesztyüt és ezzel emelem ki a fejénél fogva a süllőt. A süllő kopoltyúfedelének a széle borotvaéles és komoly sebet tud csinálni. Némi csónak rendetlenség után bilincsre került mindkét hal. Két barátom is szépen fogott, ezért éjfél után fél egyig kint maradtunk. Összesen 14 süllőt vittünk haza, én és Mihály 5-5 darabot, Pista 4-et, 8.5, 8.7 és 8.0 kg össz sulyban. Igen szép éjszaka volt. A vitorlás csapat is elvitt összesen 12 halat. A GPS emléktárába a horgászhely adata "14Sullo" neven került be. A következő két napon is itt horgásztunk a vitorlás gyerekekkel együtt. Az én fogásom a két éjszaka még 7 db. süllő volt, de ezek már az átlagos 1 kilósak voltak.

Másnap megérkezett Cs.Feri barátunk, aki a Celldömölki horgászbolt gazdája, szintén szenvedélyes süllővadász, de szinte mindig úszózik, világitópatronos úszóval. A következö három napot négyesben horgásztuk végig. Kerestünk egy uj helyet, ez 850 méterre volt, most nem a mólótól, hanem a csónak kikötőnktől. Itt én 6 süllőt fogtam, a többiek szintén hasonló eredményeket értek el. Feri úszós módszere kb. ugynolyan eredményes volt mint a mi fenekező szerkóink. Én is kipróbáltam egy izben, de nekem szokatlan, két jó kapást is elrontottam, mert nem tudtam megitélni mikor kell megakasztani a halat.

Eddig ha jól számolom 33 süllőt fogtam. Nem adtam össze a súlyaikat, de kb. 36-37 kg lehetett.

A nejem ekkor közbeszólt. Jók a süllők, mondta, de kellene egy kis ponty is. Megpróbálom, mondtam, annál inkább, mert a süllőzés idején is etetgettem egy nádi helyet. Három napig pontyoztam, délelött és délután. Elég sovány eredménnyel. Összesen 3 pontyot fogtam, 3.0 ,1.8, 1.4 kg. súlyuakat.

A bojlizásra nem maradt sem időm, sem energiám, mert a süllőzés jobban érdekelt.

Néhány szót az időjárásról. Szeptember második fele a félholdtól a teliholdig tejedő éjszakák jegyében telt el. Szinte minden este enyhén hullámzó viz volt délies széllel, kivétel néhány viharosabb este, akkor is délies széllel. A vizhőmérséklet 16-21 fok volt, a levegő koraesti hőmérséklete 20-22 fok körüli, napnyugta után 14-16 fokra hült le. Szinte végig kevés felhő volt az égen, derült éjszakákkal.

Október 3-tól 5-ig hazajöttünk, majd 7-én visszamentünk. Ekkor már megjött hüvösebb idő, időként esővel. 7-e és 14-e között még 8 süllőt fogtam, de szinte mindegyik kicsi volt, 60-80 dekásak. Jött két angolna is, közepes méretüek, valamint egy másfeles balin, sötétedés után, döglötthalra fenekezőn. Hogy is van a balin természete? Tipikus nappali ragadozó?!

Nos ilyen volt az én őszi "nyaralásom". Sok ilyet kivánok Nektek és magamnak is.

SüllőVadász (Gábor, az öreg)