Szívószál waggler
 

Mielőtt majd hangosan röhögnétek, azt előre bocsátom, hogy ez az
egész móka kb. 10-12 éves technologia, és az akkori horgászcikk
ellátásra (meg az én anyagi helyzetemre :-)))) visszagondolva
több okból sem vettem húszasával a pávatoll wagglereket, helyette ilyen
elvetemült dolgokat műveltem.

Alapanyagnak legjobb a 6 mm vastag, csuklós fajta szívószál.Van belőle
puha és kemény is, érdemes itt-ott megnézni mielőtt beruházol, és minél
keményebbet választani. Kell még PUR-hab, ami nem tévesztendő
össze a hungarocell-lel! A PUR -hab barna színű, és bírja az oldószeres
festékeket, mig a hungiból töpörtyű lesz, ha egy csepp nitrolakk éri.
A Steve által emlitett kék hab is így viselkedik, sajnos, pedig amúgy
tényleg jo anyag lenne. Ilyen PUR habot pl. un. szendvics-panelekhez
használnak, aminek a két oldala alulemez, közte meg ez van.
Egyébként még a balsa is jó helyette, de ez a hab majd később is
előkerül, azért rizsázok ennyit róla.
Aztán nem árt, ha tudsz a csőbe szorosan illeszkedő ólmot önteni.
Megoldható persze anélkül is, de így az igazi.

Szóval, az ólomöntés:
Kell 20*10 mm-es alu rúd, villanyszerelők hasznalják nagy elosztó
dobozokban vezetéknek. Ebből vágsz 2 db 3 centis darabot,
ez lesz az öntöforma 2 fele. Lapjára összeszorítod, és keresztülfúrod
az egyik sarkát 2 mm-es fúróval. 2 mm-es drótból 2 db 15 mm-es
darabot vágsz, az egyik végüket picit kúposra reszeled/köszörülöd,
a másikat egy kicsit ellapítod. Az egyiket beleütöd az egyik fél
formába, úgy hogy a lapított vége megszoruljon, és a kúpos kiálljon
a másik oldalon. Most összepárosítod a 2 felet, most már a stift
segítségével, és a másik sarkon is eljátszod ezt a műveletet. Azért
kell egyenként csinálni, mert így biztos passzolni fog.
Most keresni kell egy esztergályost, akinek a gépén 4 pofás tokmány
van. Az összepárositott forma két végét szép egyenesre le kell
oldalaztatni, a közepére pedig fúratni kell egy zsákfuratot, majdnem
fenékig, a szívószál belső átmérőjének megfelelően. A fúró szárát elötte
tanácsos belepróbalni a szivószálba! Azért kell esztergályos, mert akkor
van rá remény, hogy középen lesz a furat, és majd ki is jön a
formából az ólom, amit öntöttél :-)). Ha megvan a lik, akkor a beöntés
megkönnyítésére egy nagyobb fúróval egy beöntő tölcsért
is érdemes kialakítani. A másik végébe meg kell egy kis furat, a
drótnak (1 mm). Minel rövidebbet kell fúrni a picivel, annál jobb,
mert a lágy alu anyagba szinte törvényszerűen beletörik a vékony fúró.
A két félbe kell még 1-1 csavar, amire valami fanyelet rá lehet
eszkábálni, mert különben kurva meleg tud lenni :-). Ezzel kész.
A nehezén ezzel túl is vagyunk.
Most jön az ólomöntés. Én 0.8-as drótot használok karikának, az
ólomba kerülő végét meghajlítom, a másik vége meg nem is karika,
csak 1 egyenes drót, kb. 15 mm-re ér ki az ólomból . Ezt a végen U-betű
szerüen visszahajlítom úgy, hogy kb. 1 mm rés maradjon közte, és a
vége ne érjen fel az ólomig. Egy olyan műanyag csövecskét húzok rá,
ami szorul, és olyan hosszú, hogy az U betű alján a damilt át lehessen
bújtatni. Ez azért jó, mert így az úszót minden különösebb kapcsos bigyó
nélkül fel-le lehet szerelni.

Akkor most elővehetjük a szívószálat. A csuklós harmonikánál vágjuk
el (19 cm hasznos hossz marad), de 2 ízt tartsunk meg a harmonikából,
így biztosabban tart majd a ragasztás. Ebbe a végébe megy az ólom.
Uverapid ragasztót rakunk a csőbe, és belenyomjuk az ólmot. Persze
előre belőjük, hogy mekkora ólom kell, sőt érdemes egyformára faragni
az ólmokat, ha hozzajutsz legalább tizedgramm pontosságú mérleghez
(patikusok, vegyeszek elonyben :-)).
Tájékoztatásul: 10 mm hosszú ólom esetén kb 1.5 g
szabad terhelhetősége lesz az úszónak Az ólom vége kb 2 mm-re érjen
ki a csőből, hogy a legvégén a teljesen kész úszókat az önsúly
faragásával abszolut egyformára lehessen hangolni.
A felső végébe én PUR hab dugót szoktam csinálni, dugófúróval
készítek 15-20 mm hosszú kis hurkákat (laborosok ismét előnyben :-))
de pl teleszkóp antenna megfelelő méretű darabja kiélesítve éppen
olyan jó. Ehelyett balsából is csinálhatod, csak az munkásabb.
Beragasztom a dugót, hagyok 3-4 mm kiállo részt, hogy kúpos
átmenetet tudjak csiszolni az antennához. A dugóba lyukat csinálok az
antennának (ami az ős eredeti példányokon fülpiszkaló, de az elég
rosszul festhető, a mai viszonyok mellett érdemesebb a boltban
kapható, anyagában színezett antennákat használni), ehhez nagyobb
sorozatnál érdemes egy központosító, vezető célszerszámot készíteni.
Ez nem egy nagy valami, egy rúd, az egyik végében az úszótestnek, a
másik végében az antennának megfelelő furattal.

Ha nem tudsz /akarsz ólmot önteni, akkor az alsó végébe is rakhatsz
balsa dugót, akkor ebbe kell a drótot belevarázsolni valahogy. Az önsúlyt
5 mm-es huzalólombol lehet vágni, és a dugó elött berakni,
vagy felülről belepottyantani. A ragasztót jó bőven adagold ebben az
esetben, nehogy az ólom belül késöbb önállósítsa magát.

Én 5+1,5 g-osra szoktam ezeket az úszókat csinálni, és fix úszónak
használom. Régebben voltak olyan szivószálak, amiken nem volt csukló,
és ugyanilyen hosszú volt, mint ez a másik csuklóstól együtt, abból 5+3-
asokat csináltam, csúszónak, de ilyen csövet sehol nem látok
mostanában. Valaki nem tud ilyet valahol?
Ezzel az úszóval (az 5+1,5-ossel) 14-es főzsinórral normál körülmények
között kb. 30 méterre lehet horgászni, de 20-ra akármilyen viharban is.
Nekem a 10 év alatt 2 lyukadt ki horgászás közben, úgy, hogy az ólom
dobás közben kiütötte az oldalát. Ezért érdemes az egyformára
hangolással pepecselni, mert akkor az ilyen esetek nem jelentenek túl
nagy megrázkódtatást.

Hát ennyi.
Az új évben a belső zsinórvezetéses folyóvizi PUR-hab úszó következik.
Aki idáig elolvasta, jutalmul 3 mezővel előre léphet, és a következő
körben kétszer dob ;-).