Hal!

Szombaton reggel 6-kor Andorral kimentunk a Tisza menti egyik kubikgodor-rendszerehez, az un.
Vesszoshoz. Mar alig volt hely, de egy viszonylag jot meg eppen sikerult kifognunk. Etetoanyag
beszor, s indul a horgaszat. En Katus pontyozot, kenyermorzsat, csemegekukoricat, nemi csontit
szortam be. Ezt nagyon szerettek a torpek, mert amig Andor, tolem ket meterre, sorra szedegette a
bodorkakat, addig en csak 5-10 centis torpeket akasztottam az etetesem folott. Aztan kb. ket ora
mulva fordult a kocka. Nalam kezdtek feltunedezni a szep EK-k. Eloszor csontira, majd kukoricara.
Ketto olyat akasztottam, amelyiket mar farasztani kellett (14-es RTM eloke), de a kis keszegezo
horog mindket esetben kipattant beloluk. Persze nemsokkal a szakolas elott. Vegul ketten kb. 4 kilo-
nyi karaszt fogtunk 13 darabban. Andor nagyvonaluan lemondott az o halairol (na, arrol az egy-
kettorol :-) ) a javamra, igy mindet en pucoltam meg. A legkisebb 15, a legnagyobb 60 dekas volt.
A 13 darabbol 11 volt ikras es csak ketto tejes. Ez elegge reprezentalhatja a Tiszat, mivel a hely a
cianszennyezes utan, egesz tavasszal el volt arasztva. A vegen Andor meg fogott egy kb. 60 dekas
pontyocskat is, ami nagyszeruen kuzdott az 5 m-es spiccbot
vegen. Andor szepen kivette, majd megcsodalas utan visszadobta. Nagyon szep volt. No, nem Andor!
A vitak elkerulese miatt csak annyit merek leirni, hogy nem tukorponty volt. Kesobb eszunkbe jutott,
hogy elvihettuk volna a kozeli Tiszaba is, mert masok ugyis elviszik, ha kifogjak. Delutan kettore
ertunk haza, s elhataroztuk, Vasarnap is visszamegyunk.
Masnap mar 1/2 6-kor indultunk, hogy megjobb helyet talaljunk. De csalodnunk kellett, minden helyet
elfoglaltak mar a nalunk korabban kelo sporttarsak. Ja, hozza kell tennem, hogy ezen a napon
magammal vittem egy pecalistas emblemas sapkamat. Minden meg is felelt a varakozasnak. Egy
meredek, fas partdoldalon alakitottunk ki magunknak nemi helyet a pecazasra. Eleg annyit mondanom
errol a helyrol, hogy a cuccos hatizsakomat fent kellett hagynom, mert mar nem fertunk el tole.
Fogtunk ket bodorkat, s bedobtunk csukara. En egy uszos letalpalt szerkot allitottam ossze, amit
egy laza mozdulattal fel is dobtam egy viz fole nyulo agra. Kenytelen voltam beszakitani. Kb. 5
percnyi tiprodas utan a keszegezo botommal ki tudtam horgaszni az uszot, igy ujra szereltem,
majd bedobtam. Az eredmeny pontosan ugyanaz volt, mint az elobb. Keptelen voltam atdobni az
egyetlen szuk nyiladekon, igy ujra felakadtam. A kedves Andor mar rohogott rendesen, s hol a
karacsonyfaval, hol a siralyok beetetesevel peldalozott. De egy Pecalistas sosem adja fel! Sikerult
harmadszor is felakasztanom a szerelest, igy mar 3 adag olom, 3 elokes horog es ket bodorka
logott a fan, mivel az egyik szerencsesen visszaesett a vizbe. De most mar az uszot fel perc alatt
is ki tudtam venni!!! Persze, az Andorral mar alig lehetett birni, igy megfogadtam, hogy legkozelebb
emblemas sapka helyett vagohorgot hozok magammal, s rendeltetesszeruen hasznalom is majd!
Vegeredmenykeppen osszesen fogtunk harom tenyeres bodorkat, egy karaszt es Vibrax-szal fogtam
egy kolyokbalint. Hat nem sikerult az elozonapi meglepett halakat megfognunk, de sikerult
bebizonyitanom a Pecalistas emblema karos hatasat a horgasz es tarsa egeszsegere.
Egyebkent piszok nagy forgasokat, mozgasokat lattunk a viz felszinen, tehat van meg ott rengeteg
szep hal, csak ki kellene fogni oket!

Udv: hbel@