Viharban

Ez a történet sem mai keletü. Ha jól emlékszem 86-ban esett meg velem.

Szeptember vége volt. Kellemes nyárvégi ido. Mindennap kijártunk süllozni. Egy izben csapatunk ugy látta jónak, hogy kikötonktol DNy felé induljon el. Ez a mi esetünkben a Fonyód-Kaposvár irányt jelenti. Öt csónakkal indultunk el délután fél öt körül, az egyikben ketten voltak, Z. Botond és apósa. Szép napsütés, néhány kis felhocske az égen, egészen enyhe déli széllel. De olyan gyenge, hogy a viz szinte meg sem mozdult.

A csapat 1000-1200 méteren állt le egymástól 150-200 méterre, azaz hallótávolságban voltunk. Fél 7 tájban messzirol Kaposvár irányából néha villámlást láttunk, dörgés nem hallatszott, a szél sem erosodött. Két társunk ekkor felmacskázott és elindult kifelé. Mi, többiek maradtunk. A villámlások gyakoribbak lettek, de égzengést még mindig nem hallottunk. Botondék ekkor elindultak kifelé. Alig tettek meg kb. 350 métert, meghallottuk az elso dörgést. Öreg barátom K. János bácsi átkiáltott induljunk mi is. Rendben, szóltam vissza. Nem nagyon sietve össze cuccoltuk, elindultunk. Megbeszéltük, hogy túl nagy baj nem lehet, mert ha elkap a szél akkor is a kiköto felé visz, csak arra kell vigyázni fel ne boritson. Az én aluminium ladikom már jól vizsgázott hullámos vizen, az O balatoni fa dióhéj csónakja szintén, birta a hullámokat.

Félúton jártunk amikor megjött a szél, egy jó záporral, mérsékelt hullámmal. Úgy gondoltam, hogy háttal állok a szélre, az evezokkel csak kormányoznom kell és igy hátszéllel a hullámokon kihoz a szél. Ahogy a zápor átrobogott felettünk megjött az igazi vihar, szerencsére nem a legnagyobb, de rendesen felkorbácsolta a vizet. Hullámhegytol-hullámvölgyig jó 60-70 centis hullámok voltak a csónak alatt. Ez igy leirva nem sok, de a balatoni hullámok rövidek ezért meredek a hullámfront. Nos az én elméletem egy pillanat alatt szertefoszlott. Ugyanis az elso hullám keresztbe forditotta csónakot. Megpóbáltam visszaforditani, de éreztem, ha eroskodöm törik a lapát. Mit tegyek kérdeztem önmagamtól. Kinéztem a part felé, láttam, hogy az irány jó. Most már csak a felborulást kell elkerülni, kivédeni valahogy. Bevallom ösztönösen cselekedtem. Amint a csónak lecsúszott egy hullámvölgybe és ferde lett én felcsúsztam a csónakülés szélfeloli oldalára, hogy saját súlyommal csökkentsem a csónak ferdeségét. Amikor a csónak felsiklott a hullámra, átcsúsztam a másik oldalra. A lapátokkal most már inkább a hullámokkal párhuzamos irányt igyekeztem megtartani. Amikor ez két manover néhány hullámnál bejött, csak akkor tudatosodott bennem, hogy most ezt kell tenni. Igy csúszkálva hozott ki a vihar a kikötonk mellé 60-70 méterre. Amikor elértem a sás szélét ahol már csak 30-40 centis viz volt kiléptem a csónakból és a kikötokötéllel behúztam a kikötobe.

K. János bácsi a dióhéjjal kissé messzebb sodródott. Szerencsésen elérte a kiköto melletti kemping egyik napozóstégjét, oda kötött ki, majd megvárta a vihar elcsendesedését -alig tartott az egész tán 20 percig- és átevezett a kikötobe.

Z. Botondék, akik elöttünk indultak ki rosszabbul jártak. Kifelé jövet eltörött egyik lapátjuk igy szintén belekerültek a viharzónába, szerencsére már elég közel a kikötohöz igy ok is baj nélkül kikötöttek.

Ez most igy utólag leirva nem is tunik olyan veszélyesnek. Azért benn a vizen, a háborgó Balaton tetején nem volt egy lélekemelo élmény. Hiába voltunk viszonylag közel egymáshoz, mindenkinek saját magának kellett megoldani a feladatot, mert ezekben a csónakokban ülve ilyen körülmények között a horgász, a csónakos csak magára van utalva. A legnagyobb vészhelyzet a felborulás. Katasztrófa ha a müanyag-, vagy fémcsónakban nincs légszekrény, vagy kicsi és a felborult csónak elmerül. Ilyen vizijármüvel istenkisértés vizre szállni.

Másik megszivlelendo tanulság. Lehet ismerni a Balatont, lehet szeretni, de tisztelni KELL. Amilyen szép tud lenni ugyanolyan haragos és veszélyes is lehet.

Nos ebben sztoriban szó sem volt a pecáról mégis horgászkaland volt a javából.

A következo történet ismét pontyos lesz. 17 kiló ponty meg egy 31 cm-es nem egészen másfél óra alatt.

Gábor, az öreg