Westel Feri esete a szalétával

(részlet egy nyaralásból)

 

Hali. Megtörve bár, de fogyva nem, beözönlünk a Garbi Park Hotel összes termeibe, kipihent gyermekeink visitva csúszkálnak a mümárvány lépcsön. Voucher és egyebek, picinyke jatt, máris kapsz egy szobakulcsot, nem is rossz helyre, a fedett medence fölé. Feriék a parkoló feletti részen kaptak két szobát, két kislányuk van, mi a fiukkal hátrányos helyzetüek vagyunk, másfél szobán osztozunk.

Jó ez a hotel, csöndes, biztosan mindenki a parton van. Nosza, gyerünk mi is. Magyaros népviselet van rajtunk: füdögatyára húzott bermuda, gagyilacoste teniszing, mübör övtáska, neoprén strandpapucs, ritka undoritóak lehetünk, de egyáltalán nem vagyunk feltünöek.

Nincs messze a tengerpart, a járdák mentén csak szállodák és szállodák, bárok, éttermek, üzletek a földszinteken, nefelejcskék vizü uszoda minden átriumban, a parton mediterrán sétány, az ut mellet két-két sor pálma, a tengerparton napernyök, hely alig-alig van.

Csobbanunk, napozunk, csobbanunk, jó a viz, a föveny apró gyöngykavicsra emlékeztet, a tenger hirtelen mélyül. Gyerünk vacsorázni, svédasztal, na most végetek van spanyolok (katalánok), kieszünk benneteket az unióból, de sajnos hiába nagy a választék, kicsit mindennek instant ize van.

Gyerünk, adjuk le a gyerekeket, és együnk valami paellát, valami csendes, kedves helyen. Westel Feri átveszi az irányitást, belevetjük magunkat az éjszakába. Lépten-nyomon felhajtó emberek állitanak meg, ingyen italt igérö bónokat osztogatva, de Feri valami speciálisat keres. Rábizom, végül is jó az emberismerete, rendszeresen jár kommunikációs tréningekre, a Westel képezi a dolgozóit. Tudhat valamit a fickó, mert a Nokiánál is többször volt már Finnországban, meg minden.

Na végre, meg van. La Caballeros a kocsma neve, a kirakatban sütik a pizzát, akváriumban hatalmas rákok viaskodnak lekötött ollóval, isteni füszerek illata leng: - Ugye mondtam, hogy jó helyre hozlak, itt a legjobb a sangria egész Lloret del Marban.

Ugy legyen. Beülünk egy boxba, jön egy fiatal pincér, érdekes, mintha ki lenne festve: - Ké-rünk két pa-el-lát, egy kan-csó ma-la-ga bor-ral mondja Feri jó hangosan, pedig a pincnök nem süket, csak alig ért magyarul. Hiába, a kommunikációs tréning csodát tesz. Végül angol-német-spanyol hablaty-nyelven sikerül elmagyaráznia Ferinek, amit akart. Némán hallgatom az eszmecserét.

Érkezik a bor, a paella, már ezért megérte ideutazni. Fizetünk, mennénk kifelé, mikor a pincérfiu megállitja Ferit, kezébe nyom egy szalvétát, rajta pár sor, meg két telefonszám. Ez biztos valami helyi szokás, Feco zsebre vágja, tüz vissza a szállodába.

Másnap a hotelben eligazitást tart a telepitett idegenvezetö, befizetünk egy Barcelonai városnézésre, beszélgetünk: - És milyen volt az elsö estéjük? Elmondjuk, Ferinek eszébe jut a szalvéta: - Nem forditaná le, mi van ide irva? Az idegenvezetö olvas, szélesen vigyorog: - "Ha unja már azt a tudatlan, mogorva partnerét, én szivesen felviditom, kedvelem a határozott férfiakat", név, telefon.

Sikerült hosszas keresés után megtalálnunk a város egyetlen buzibárját, hiába no, ha valaki tud, az tud. Feri feje cékla: - Ha meg mered mondani a feleségemnek, megöllek!!! Belölem kirobban a röhögés. Azóta is, ha cseszegetni akarom a havert, csak annyit mondok neki: - Van nálad egy szalvéta?

Üdv: Ekker J.